Zágorec-Csuka Judit: Nemzetiségi könyvtárügy a Muravidéken (Lendva, 2019)

II. Könyvtörténet

rálátású és gondolkodású művész volt, aki messzire látott és a látottak mögött értette az összefüggéseket, amelyet színekben és gondolatokban fejezett ki. Gábor Zoltán 2010-ben halt meg Zágrábban.

2. Könyvei, esszéi, tanulmányai, karcolatai

Gábor Zoltán több évtizedes zágrábi léte ellenére is kitűnően beszélte az anyanyelvét és kitűnően írt magyar nyelven (Postagalamb, 1982; Ápisz nyomán, 1990; Tragom Apisa, 1993; Elmondom, 1995; Kazivanja, 1998; Keserédes emlékek, 2010; Gorke uspomene, 2010). Műveit magyar és horvát nyelven publikálta. Gábor Zoltán önéletírása valójában a művész önfeltáró lélekelemzése és vallomásszerű írásmódja szerint az önéletírás, mint szépirodalmi műfaj legjobbjai közé tartozik. Az önéletírás bizonyos értelemben az emlékiratnak az író egész életére kiterjedő változata. Ennek bizonyítékául szolgál a Keserédes emlékek című önéletírása, amelyet minden elismeréssel ajánlottam kiadásra, hiszen Gábor Zoltán megérdemelte, hogy hírt adjon önmagáról és koráról, arról a multikulturális létről, amelyben élt, és amelyet megélt. Az önéletírás, mint műfaj nem ritkaság a magyar irodalomban (Mikes Kelemen, Márai Sándor, Rákóczi Ferenc, Bethlen Kata stb.). Gábor Zoltán lendvai születésű, Zágrábban élő festőművész Keserédes emlékek című önéletírása figyelemre méltó önéletrajzi mű. Miért? Véleményem szerint egy nép történetét a következő tényezők szabják meg: a hely, ahol él, és azok a körülmények, amelyek között élnie kell, valamint a népben rejlő erők és tulajdonságok, a népet vezető szellemi-erkölcsi értékek, az eszmék, amelyek eltöltik a közösség lelkét. Mindez Gábor Zoltán szülőföld-szeretetére, és a zágrábi életére is érvényes volt.

GáborZoltán

K K SERÉ DE S, E M L t K t K

Gábor Zoltán: Keserédes emlékek. Lendva, MNMI, 2010.

87