Zágorec-Csuka Judit: Nemzetiségi könyvtárügy a Muravidéken (Lendva, 2019)

II. Könyvtörténet

3. Utolsó búcsú Gábor Zoltán festőművésztől

Gábor Zoltán lendvai származású, Zágrábban élő festőművész halálhíre a lendvai Szent Katalin templom előtt ért, amikor vasárnap reggel felhívott Bence Lajos költő és szerkesztő, aki átadta a gyászhírt. Mindenre gondoltam, de a halálára nem, s arra sem, hogy elment örökre az ismeretlen örökkévalóságba. Lassan elindultam kocsimmal Kapca felé, feltettem a napszemüvegemet, mert hullottak a könnyeim. Egy baráttól csak így lehet elbúcsúzni: érzésekkel és könnyekkel. Gábor Zoltán festőművésszel a Népújság szerkesztőségében találkoztam először, ahol felkeresett, mert meg szeretett volna velem ismerkedni, mint újságíróval. Az ismerkedésünkből barátság lett, hiszen számtalanszor írtam a képzőművészeti kiállításairól és a műveiről is. Nem olyan régen a zágrábi Ady Endre Kultúrkörben mutatta be Tragom Zrinskih című horvát nyelvre fordított tanulmánykötetemet, s azt követőn még az ősz folyamán felkerestük otthonában. Ez volt az utolsó találkozásom vele. Akkor még derűs volt, barátságos, de látszott rajta a kegyetlen betegsége okozta levertsége is. 2002-ben írtam róla egy monográfiát Gábor Zoltán festőművész portréja címmel, amelyben Gábor Zoltánt, mint embert, és mint művészt mutattam be. 1922-ben született Lendván a Kanizsa utcában, és élete 88. évében ért véget Zágrábban. Gábor Zoltán festőművész valószínű utolsó pillanataiban vissza tudott nézni még egész életére, s látta, hogy „Mi lett az életéből, a hitéből, és látta, hogy mi lett azokból a lelki csírákból, amelyeket valaha ábrándként élt meg, de mégis valóra váltak. Életműve beteljesült a festészetében és a szépirodalomban is.” Az élete végén derült ki, hogy miről szólt az egész. Azt vallotta, hogy ,A festészet egy mágikus cselekedet, amelynek segítségével enyhíthetjük félelmeinket.” A halála elragadta a félelmeit, de megmaradtak a festményei, amelyek főleg Lendván, Muraszombatban, a Muravidéken, Szlovéniában, Magyarországon, Zágrábban és Horvátország-szerte, Londonban, és más kontinenseken is díszítik a galériák és magángyűjtemények falait. Gábor Zoltán freskói és festményei Lendva jelentős intézményeit díszítik több évtizede. A Négy évszak történeti freskó-ciklus a volt községháza üléstermét, és a freskók megfestett mása a Múzeum és Várgalériában, valamint a Harc 1603 című freskója a Lipa szállodában látható. Életműve megáll az időben. Magányos művész, érzékeny, kivételes lélek és egyén volt. O az volt, akinek vélte magát. Festményei tükörképei annak a kornak, amelynek élethelyzetei, eseményei, kulturális vetületei 90 év távlatából megterhelőnek tűnnek. Ezt igazolják festményei és szépirodalmi alkotásai. Legutolsó műve kiadását Keserédes emlékek címmel már nem érhette meg. Élete is „keserédes” volt, de beteljesült a küldetése.

88