Zágorec-Csuka Judit: Nemzetiségi könyvtárügy a Muravidéken (Lendva, 2019)
II. Könyvtörténet
Gábor Zoltán Keserédes emlékek önéletírása 1. Bevezető Gábor Zoltán lendvai származású festőművész szerint a festészet egy mágikus cselekedet, amelynek segítségével enyhíthetjük félelmeinket. Művészete szimbolikus, de megmarad a realista talajon, lírai freskói monumentálisak Lendván és Horvátország-szerte, ahol alkotott. Egy szenvedő emberről van szó, nem egy átlagemberről, aki elfogadja a világ dolgait olyannak, amilyenek. Festményein egyszerre van jelen a groteszk és a jelképeiben feloldódó szabadságvágy, a teljességre való törekvés és a fragmentumszerű motívumok. Ragaszkodott az ötleteihez, önmagához. Lendváról ellátott Budapestig, majd Bécsig és Párizsig, bejárta ezeket a képzőművészeti tájakat, és intellektuális tartalmakat, gondolataiban ragaszkodott a szülőföldjéhez, a magyar nyelvhez, de egyben világpolgárrá is vált. A szabadságvágya és gondolatainak a mélysége, a szakma szeretete miatt, ha élne, örülne az Európai Unió adta lehetőségeknek is. Gábor Zoltán 1922-ben született Lendván. Polgári iskolába Lendván járt, majd 1939-1940 közt a zágrábi iparművészeti középiskolában tanult, azt követően 1941-ben a budapesti iparművészeti középiskola diákja volt. 1945-1951 közt Zágrábban a Képzőművészeti Akadémia hallgatója volt, ahol oklevelet is szerzett. A zágrábi Női Tanítóképző Gimnáziumában kezdte tanári pályáját. Az első csalódásai itt érték, mint festőművészt és grafikust, elsősorban azért, mert nehéz volt művészként megélnie. 1953-ban franciaországi körutat tett, Evaux les Bainsba, Combarelles-be, Font de Gaumebe és Lascaux-ba, ahol megcsodálta a paleolit barlangfestészetet, s ennek a művészettörténeti korszaknak a rajongójává vált. Ezt követően Párizsba, a művészek városába utazott, ahol a Louvre képtárat látogatta. Majd a dél-franciaországi vidék városaiba utazott, ahol a román kori építészet után érdeklődött. Ekkor nagy hatással volt rá Villon költészete. Gábor Zoltán útleírásaiban, amelyekhez Franciaországban szerezte az élményeit, filozófiatörténeti és művészettörténeti rálátást nyújt az olvasók számára azokról a helyekről, ahol járt, és arról a korról, amikor a műalkotások keletkeztek. Útleírásaiban pl. A postagalamb (1982) és az Elmondom (1995) esszéköteteiben és a Keserédes (2010) önéletírásában nyomon követhető művészettörténeti és művelődéstörténeti műveltsége is, amely nagyon fontos tényező az önéletírásában, hiszen nemcsak adatokat és tényeket közöl, hanem egyfajta művészi gondolkodásmódot is prezentál. Párizst, a művészetek városát, az európai kultúra központját is úgy írta le, mint ahogy ezt a kultúrtörténészek teszik - szíwel-lélekkel. A festőművész nemcsak látta a nagyváros kultúrtörténeti csodáit, hanem át is érezte a létrehozott építészeti értékek lényegét — a művészetet erősítő és rá 85
