Zágorec-Csuka Judit: Nemzetiségi könyvtárügy a Muravidéken (Lendva, 2019)
I. Könyvtártörténet
„1912-ben a helybeli Ipartestület azzal is foglalkozott, hogy a fennálló, de az utóbbi időben erősen stagnáló Iparos Olvasókörrel fúzióra lép, olyformán, hogy az Ipartestület átvenné az Iparos Olvasókör tagjait és vagyonát, s a két, egybeolvadt egyesület így együtt Ipartestületi Olvasókörként működhetne. A választmányi ülésen a fuzionálás tervét mégis elvetették. Az első világháború kitöréséig sok nehézségek mellett még működött az olvasókör. A háborús években azonban teljes hanyatlás következett be. A háború után a királyi hatóságok felszámoltak minden egyesületet Lendván. Vagyonukat zárolták. A szép könyvtárállomány eltűnt”.5 4. Balkányi Ernő kölcsönkönyvtára A nemzeti kultúra ápolása érdekében már az 1900-as évek elején mozgalom indult a népkönyvtárak alapítására. Lendván Balkányi Ernő papírkereskedő 1899 végén üzlethelyiségében kölcsönkönyvtárat létesített. Innen mindenki kölcsönözhetett könyvet meghatározott feltétellel. A tulajdonos ezt a könyvtárat nem közművelődési, hanem üzleti érdekből működtette, nincsenek adatok arról, hogy meddig működött.6 Balkányi Ernő papírkereskedését nemcsak a papír és a rajzeszközipar legújabb termékeivel szerelte fel 1900-ban, hanem könyvekkel is, amelyek kölcsönzésével „a közönség szellemi igényeinek kielégítésére is figyelemmel volt” - olvashattuk az Alsó-Lendvai Híradó 1899-ben megjelenő 47. számában. Ez biztató jele volt a város szellemi haladásának. Az első világháború alatt több mint valószínű, hogy ez a kölcsönkönyvtár az egyes családi könyvtárakkal együtt megsemmisült. 5. Az ingyenes népkönyvtár - a Polgári Fiúiskola Könyvtára Lendván az ingyenes népkönyvtár 1910. augusztus 1-jén alakult meg Kiss Dénes polgári fiúiskolái igazgató kezdeményezésére az iskola tanácstermében. Az 1911- es beszámoló szerint, amely az Alsólendvai Híradó 9. számában jelent meg, a könyvtárnak összesen 100 kötet könyve volt, és néhány hónap alatt 132 olvasója lett. Az igazgatói beszámoló szerint az olvasók leginkább a polgárság, az iparos kereskedő réteg, továbbá a mindkét nembeli ifjúság köréből kerültek ki. Az igazgató megjegyzi, hogy a könyvtárat a közönség olyan tömeges mértékben veszi igénybe, hogy annak kibővítése tanácsos lenne/ '’Varga Sándor: Olvasókörök, népkönyvtárak krónikája 1871-1970 között Lendva, Dobronak, Göntérháza. Muratáj ,98. 2. sz. Lendva, Magyar Nemzetiségi Művelődési Intézet, 1999. 121-122. o. ^Alsólendvai Híradó, 1899/47. száma ^Alsólendvai Híradó, 1911/ 10. száma 30
