Zágorec-Csuka Judit: Nemzetiségi könyvtárügy a Muravidéken (Lendva, 2019)

I. Könyvtártörténet

között kitűnik, hogy az iparos olvasókör tagjai a tagsági díjból nem tudták fenntartani könyvtáruk működését. Pataky Kálmán az 1902-es elnöki beszámolójában külön kiemelte a könyvtár gyarapításának fontosságát. Indítványozta, hogy folyamodvánnyal keressék fel támogatásért a kereskedelmi minisztert is. Az egyesület időnként tombolával egybekötött zártkörű táncmulatságot is rendezett, amelynek bevételét a könyvtár fenntartására és fejlesztésére fordították.2 3 1902 januárjában a Korona szálló dísztermében volt egy ilyen táncmulatság, amelyről az Alsólendvai Híradó hasábjain is olvashatunk.

„Évtizedek óta, vagy talán elmondhatjuk azt is, hogy még ilyen szépen sikerült mulatság nem volt Alsó-Lendván, mint a folyó hó 11-én a Korona szállóban lezajlott iparos olvasókör mulatsága. Nem annyira a fényes anyagi siker miatt, hanem inkább az örvendetes körülménynél fogva, hogy városunknak eddig egymástól izoláltan élő különböző társadalmi rétegei ezen alkalommal szép és igazán lelki gyönyörűséget okozó harmóniában egyesültek.”

Az iparos olvasókör mulatsága. Alsó-Lendvai Híradó, 1902/3. sz. vasárnap, január 19. 1906-tól az Iparos olvasókörnek rendes tagja lehetett a társadalom minden tagja, nemcsak az iparosok, mivel módosították az alapszabályát. így hivatalnokok, ügyvédek, kereskedők is lehettek tagok, akik által az egyesület olvasóköre és könyvtára is fokozatosan erősödött. 1909-ig vezető szerepet vitt a helybeli egyletek között, aztán hanyatlani kezdett.

„Néhány esztendő óta azonban megcsappant a tagok érdeklődése az olvasókör ügyei iránt, lassan-lassan pedig egészen meggyérült a helyisége. Nem kellett az olvasókör. Ma pedig közel jutott ahhoz, hogy meghúzzák felette a lélekharangot. Gyűlései, összejövetelei nincsenek, a tagok nem látogatják a helyiséget. Gyönyörű könyvtára parlagon hever, nincsen olvasó, nincsen könyvtáros, nincsen könyvtár-óra. Pangás uralja a helyzetet mindenben. Pedig kár veszni hagyni ezt a szép és gazdag egyesületet.”

Az Iparos Olvasókör agóniája. Alsó-Lendvai Híradó, 1909/34. sz. 5. o.

1911-ben az Alsólendvai Híradóban azt olvashatjuk, hogy: „Betegnél is betegebb az Iparos Olvasókör gyönyörű könyvtárával. Valamikor az első helyen állt ez a könyvtár, míg ma a teljes felbomlás előtt áll.”4

2

Az Alsólendvai Iparos Olvasókör alapszabálya, amelyet a budapesti belügyminiszter 1907. május 27-én hagyott jóvá 4901/0907 szám alatt.

^Alsólendvai Híradó, 1902/1., 3. és 32. száma.

^Alsólendvai Híradó, 1911/14. száma.

29