Zágorec-Csuka Judit: Nemzetiségi könyvtárügy a Muravidéken (Lendva, 2019)
III. Olvasásszociológia
AXV. Győri Könyvszalon első napjának nyitó rendezvénye idén, 2015. november 6-án volt, amikor megszervezték az immár hagyományos könyvszakmai konferenciát: ezúttal a magyartanítás rákfenéje, a kötelező irodalmak kérdése került terítékre. A győri megyei könyvtár és a Kisalföldi Könyvtárosok és Könyvtárak Egyesületének közös szervezésű programján hat előadó segítségével sikerült megvilágítani a problémás kérdés minden vetületét, az érdeklődők hat véleményt hallhattak olvasásszociológiai, nyelvészeti, gyakorlati pedagógiai, olvasói-esztétikai, alkotói és gyermekpszichológiai megközelítésében. Dr. Sándor Viktória, az egyesület elnökének a véleménye: Az elnök asszony nem vitatta a kötelező olvasmányok szükségességét, hiszen a közös kultúra kialakításához elengedhetetlenek, szerinte csak a mit? hogyan? és mikor? kérdésekben lenne fontos kialakítani egy értelmes, az olvasás megszerettetésére, és az értő olvasás készségének megszerzésére irányuló közös álláspontot és metodikát. Péterit Rita (Pest Megyei Könyvtár) olvasásszociológus szerint: A család, az oktatás és a könyvtárak közös munkáját emelte ki, mint legfontosabb momentumot: a családi támogatás nélkülözhetetlen, a könyvtáros tudja, mi tetszik a gyerekeknek, a pedagógusnak pedig a megfelelő szövegeket kell a tanulók kezébe adnia. Balázs Géza (Eötvös Lóránd Tudományegyetem) nyelvész: Az „írástudóknak” kellene ebben a kérdésben konszenzusra jutniuk, de a kötelező olvasmányoknak - és a szövegértés tanításának - a klasszikusokon kell alapulniuk, hiszen, aki a régi szövegeket be tudja fogadni, az a modernekkel is boldogul. Arató László vezetőtanár, a Magyartanárok Egyesületének elnöke: A probléma gyökere éppen abban van, hogy az olvasásnevelés és az irodalomtanítás nincs öszszhangban. Míg az irodalom oktatása líraközpontú, klasszikusokon alapuló, és kötött tanterv szerint zajlik, addig az olvasásra nevelés prózaközpontú, kortárs szerzőkön alapszik, és megpróbál a diákokhoz igazodni, nem véletlenül. Gombos Péter, a Magyar Olvasástársaság elnöke: Az élményszerző olvasás csökkent, ami nem csoda, hiszen jelenleg a közoktatásban már csak digitális bennszülöttek vannak, akik rohamosan gyorsuló és állandóan változó világunkban nőttek/nőnek fel. Másképpen működnek, ezt tudomásul kellene vennünk, meg kellene ismernünk a gondolkodásmódjukat, az ízlésüket, ki kellene használnunk a kíváncsiságukat, hiszen a kérdésekre kapott válaszok sokkal tartósabban maradnak meg, mint a tanult tartalmak. Miért ne lehetne például a melodrámát az Alkonyaton megtanítani? Javaslata, hogy próbáljuk meg a kötelező olvasmánylistát az új generációk jellegzetességeihez igazítva kialakítani, ha nem akarjuk, hogy teljesen eltűnjön az élményszerző olvasás. 3. Szakmai vélemények a kötelező irodalomról 127
