Zágorec-Csuka Judit (szerk.): Lét és nyelv és nyelv, identitás, irodalom (Lendva, 2009)
Lét és nyelv konferencia és kerekasztal beszélgetés - Király Meselič Jutka: Az anyanyelv iránti gondoskodás - a sajtóban is
Ennek ellenére - és itt saját példámmal szolgálok hogy a magyar nyelvet mint szakmám alapeszközét naponta használom, és igyekszem nyelvi műveltségemet gyarapítani, gyakran visszaemlékszem, hogy kezdő újságíróként, szlovén oktatási környezetből érkezve mennyire gyér szakkifejezési tudásom volt, így - bár a nyelvészek most megdorgálnának, mert ezt nem szabadna éreznünk - a nyelvi elmaradás, illetve alulmaradás vitathatatlan tényként van jelen. És ez a kisebbségi kétnyelvűségi nyelvhasználat tükröződik a muravidéki magyar sajtónyelvben is. A sajtónyelvnek természetesen vannak specifikumai egynyelvű anyaországi környezetben is, a mi külön specifikumunk (nevezzük inkább így: hátrányunk, hiányosságunk?) viszont a szegényebb szókészlet, a szlovén tükörszavak használata, a szlovén mondatszerkezetek alkalmazása. Mindezeket természetesen igyekszünk kiküszöbölni és kétségtelenül vannak pozitív kivételek is - másrészt viszont ezek a jelenségek Muravidéken szinte elfogadott nyelvi helyzetet jelentenek. Külön kiemelném például az intézmények, az állami igazgatási szervek stb. neveinek fordítását. A magyarországi és a szlovéniai közigazgatási intézményrendszer nem azonos, a magyar terminológiát nem tudjuk egy az egyben alkalmazni, így szinte szabad fordításokra kerül sor: ezeket a magyarra fordított intézményneveket vagy tisztség-megnevezéseket legtöbbször a média teszi elsőként nyilvánossá és valamilyen módon közhasználati normát alakít ki belőle. S itt arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy célszerű lenne egységesíteni ezeket a fordításokat, hogy egy-egy intézmény, szervezet nevét mind a három médium - gondolok az újságra, a tévére és a rádióra - egyformán használja. Mindez - a nyelvészekkel, lektorokkal egyeztetve a legmegfelelőbb változatot - egy kis kézikönyvben vagy internetes változatban, melyet folyamatosan bővíteni lehetne - esetleg meg is jelenhetne. Tény, hogy úgy mind általában a nyelv - mert ami él, az változik -, a muravidéki magyar sajtónyelv is az elmúlt évtizedek során változott, és szerinten - minden említett sajátosság és - mondjuk ismét - hiányosság ellenére, pozitív irányban. Persze, van még rengeteg csiszolni való, és mindig lesz is - tudatában a média jelentős szerepének a nyelv használatában és az identitástudat fenntartásában ezt a »csiszolást« az anyanyelvűnk iránti felelős gondolkodás kell hogy jellemezze. 36 LÉT ÉS NYELV konferencia és kerekasztal beszélgetés
