Zágorec-Csuka Judit (szerk.): Lét és nyelv és nyelv, identitás, irodalom (Lendva, 2009)
Lét és nyelv konferencia és kerekasztal beszélgetés - Hagymás István: Lét és nyelv - Létnyelv - nyelvlét
rú évfordulóján lehetne valamit kezdeni, de nem újabb reformokkal kísérletezni, hiszen (mint láttuk) a diktatúrákat sem reformokkal szűntették meg. De valójában mivel is kellene kezdeni valamit, és mit is kéne tulajdonképpen kezdeni, kinek, hogyan, miért és hol? Mert az örökség valóban terhes! Az elmúlt kilencven esztendőben az egymást követő nemzedékek zsigereibe idegződött az önmagával határos haza- és nemzet tudathasadásos képzete. Az (anya) ország meszsze került magától, hét határ, hét halál, hét újjászületés választ el bennünket magunktól... Kiindulhatnánk például ebbel a József Attilái hetesből, a„Hetedik”-ből, egészen pontosan Hetésből. Kezdhetnénk éppen a nyelvvel, dadogó, kétrét hajlott létnyelvünkkel. Vezérelhetne bennünket is, mint Kazinczyt, a szép szavakba vetett hit az „őrség” nyelvében, az Őrségben, nyelvőrségben... Minden jel arra vall, hogy a „világ sírköve alatt” megyünk ugyan, de mégis csak mi vagyunk azok a bizonyos „Hetediknek, akik a 24. órában túllépünk a saját árnyékunkon, kilépünk hasadt nyelvi beidegződéseink bűvös köréből és tovább robogunk József Attila expresszvonatain, amelyeket a szép szavak „igazítanak”... Meggyőződésem, hogy a híresztelésekkel ellentétben, lenne jövője egy kellő hittel, hozzáértéssel, akarattal, összefogással, körültekintéssel előkészített új magyar egynyelvű oktatási modellnek Muravidéken, amely szavatolná a nyelv megmaradását, tisztaságát, erősítené a még tömbben élő, de szórványokra szakadt közösségek nyelvi, nemzeti önazonosságát. A muravidéki magyar értelmiség talán azzal tehetne legtöbbet az ittlétért, ha mindenek előtt hinni tudna magában, nyelve erejében, s ezt a hitet közkinccsé is tudná tenni. Szülőket, pedagógusokat, gyerekeket, politikusokat stb. lenne képes meggyőzni a magyar nyelvű oktatás fontosságáról. Nemcsak írott és kimondott szóval, tettekkel is bizonyságot tenne ezen a réven az „oktatók és toliforgatók” hada rátermettségéről, érettségéről, felelősségérzetéről nyelve-, nemzete iránt. Elfogadni és beletörődni abba, hogy az asszimiláció visszafordíthatatlan, cinikus önámítás, amely az írástudók hitetlenségét, hiteltelenségét, tehetetlenségét, örökölt ambivalenciáját tükrözi... Nem tartok lehetetlennek egy olyan, a magyar nyelvért és az egynyelvű oktatásért folytatott kampányt szűkebb pátriánkban, amely a média bevonásával arra tenne kísér28 LÉT ÉS NYELV konferencia és kerekasztal beszélgetés
