Zágorec-Csuka Judit (szerk.): Lét és nyelv és nyelv, identitás, irodalom (Lendva, 2009)
Lét és nyelv konferencia és kerekasztal beszélgetés - Hagymás István: Lét és nyelv - Létnyelv - nyelvlét
letet, hogy visszaadja a Muravidéken az embereknek a magyar nyelv tekintélyét. Annak sem volna talán akadálya, hogy uniós pályázati forrásokból (is) biztosítsák a visszaállított egynyelvű magyar oktatási tervezet anyagi alapjait. Egy magas szintű, jól szervezett egynyelvű oktatási modellben természetesen kiemelt helyet kapna a többségi nemzet nyelve, kultúrája, történelme és a helyi tájnyelv mellett a világnyelvek is a megfelelő súllyal szerepelnének. Ideális esetben a tanítás a meglévő kétnyelvű oktatási intézményekben folyhatna (óvoda, általános iskola, középiskola), kezdetben természetesen kísérleti jelleggel, ahol a többségi nemzet tanulói is elsajátíthatnák a magyar nyelvet és irodalmat, illetve tanulhatnák a magyar történelmet stb. A távolabbi vidékek diákjait akár kollégiumi ellátásban is lehetne részesíteni, egy további lépésként pedig iskolai diákotthon is helyet kaphat egyazon épületben (pl. a volt és jelenleg üresen, kihasználatlanul álló ún. kétnyelvű középiskola épületében). Az egynyelvű magyar oktatási minta előkészítésénél alapvető fontosságúnak tűnik a tengermelléki olasz kisebbséggel való kapcsolatteremtés, illetve kapcsolattartás. Az alig háromezer lelket számláló őshonos szlovéniai olasz kisebbség léte az élő bizonyíték arra, hogy egészséges nemzeti öntudattal, az anyanyelv messzemenő tiszteletével, amelyet náluk az egynyelvű olasz oktatás biztosít, egy önhibáján kívül kisebbségi sorsra jutott közösség megőrizheti tartását, méltóságát,elejét veheti az asszimilációnak, anyanyelve romlásának, vesztésének, a kevert, vagy félnyelvűségnek, és megmaradhat. Az olasz nyelv presztízse persze a legsötétebb diktatúrák idején sem veszett el, de azt se feledjük, hogy Olaszország sohasem bánt mostohán idegenbe szakadt fiaival. A latin nyelv és kultúra, a Római Birodalom örököseinek, az olaszoknak, talán könnyebben megy az önazonosság érzés, mint nekünk magyaroknak, annál is inkább, mert nem indoeurópai ragozó nyelvünkkel, Ázsiából hozott szokásainkkal még a kereszténység felvétele után is „idegen testként” ékelődtünk be az indoeurópai nyelvek és a zsidó-keresztény kultúra körébe. De azért igyekszünk, néha túlságosan is, s gyakran saját rovásunkra is írható, ha ebben a túl-igyekezetben el-elveszünk néhanapján. Közhely, hogy az anyaország kedvező társadalmi, politikai, gazdasági, kulturális stb. konferencia és kerekasztal beszélgetés LÉT ÉS NYELV 29
