Varga Sándor: A szlovéniai magyarok műkedvelő tevékenysége 1920-1970 (Győr - Lendva, 1995)

Bánuta

& B án uta

Ez a falu 1951-ben a legkisebb település volt a Lendvai járás területén, mindössze 129 lakosa volt. Manapság a falu fiatalsága, de mások is szinte hihetetlennek tartják, hogy egy ilyen kis létszámú falu is képes volt összehozni egy színjátszó csoportot.

Ez azonban tény - mondta Tóth Lajos - és bizonyítéka egy 1951-es fénykép. “Abban az időben a szomszéd falvakban az ifjúság színművek betanulásával foglalkozott. A mi kicsi falunk is, amennyire lehetett, lépést akart tartani a szomszédos falvakkal e téren. Ezért kis falunk ifjúsága elhatározta, hogy színdarabot tanul. A fő szervező Tóth Ferenc volt, akkor még gimnáziumi tanuló. Olyan színdarabot választott, melynek szereplőit e csekély számú ifjúságból össze lehetett hozni. Címe “Ára van a boldogságnak” volt, s 1951 tavaszán kezdődött a tanulás. A darabot három hónapi munka után július 22-én mutatták be egy pajtában rögtönzött színpadon, majd még egyszer előadták. A falu népe örömmel fogadta az előadásokat.”

A siker a fiatalokat arra buzdította, hogy augusztus 12-én Völgyifaluban is sikeresen vendégszerepeljenek. Mindez egyszeri, mondhatnánk úgy is, hogy történelmi esemény volt a faluban, ami talán soha többé nem ismétlődik meg - mondta Tóth Lajos.

Az “Ára van a boldogságnak” szereplői 1951-ben Bánután.

33