Varga Sándor: A szlovéniai magyarok műkedvelő tevékenysége 1920-1970 (Győr - Lendva, 1995)
Csente
& Csente A visszaemlékezések szerint a faluban már a két háború közti időben foglalkozott a fiatalság színmű tanulással és előadással. Tárgyi bizonyítékot azonban nem találtam még rá. Az első színdarabot 1942-ben mutatták be “Az elszántott mezsgyecövek” címmel. A visszaemlékezés szerint a nagy érdeklődés miatt háromszor is előadták. A közönség mindig lelkes tapssal jutalmazta a szereplőket. A következő évben, 1943- ban az ifjúság betanulta és kétszer is bemutatta az “Isten nem ver bottal” című darabot. A háború után, 1946-ban Kepe József helyi születésű tanító vezetésével tanulta be az ifjúság a “Veres hajú” c. darabot, melyet háromszor is bemutattak a faluban. Sok szereplőt igényelt, s a közönség jól fogadta. Ezt követően négy éven át nincs írásos feljegyzés arról, hogy lett volna színmű bemutatás. Az 1950-51-es iskolaévben Varga József tanító került Csentébe. Ő magyar tagozaton, Varga Terezija pedig szlovén tagozaton tanított. Az ő kezdeményezésükre kezdett a falu ifjúsága ismét színművet tanulni. Varga József a “Liliomfi”-t tanította be, melyben a főszerepet is játszotta, Varga Terezija pedig a “Felfuvalkodott tök” című darabot. Mindkettő 1951 tavaszán került bemutatásra, majd többször előadták. A két színjátszó csoport versengett a közönség kegyeiért. A falu népe azonban mindkettőnek egyaránt tapsolt, így osztatlan lett az elismerés. 1950 őszén megalakult a Petőfi Sándor Kultúregyesület. Ennek többségében az úgynevezett hegyi ifjúság lett a tagja. Alapítói Varga Sándor és Cimermán Béla voltak. A következő darabot 1953-ban mutatták be, “A sárga csikó” címmel. Ezt is többször megnézték a csenteiek, sőt Völgyifaluban is vendégszerepeit vele a csoport. Néhány évi szünet állt be a színművek betanulása terén. Szabó Ferenc szerint (Naptár 1970) a falu ifjúsága néhány év szünet után 1956-ban vitte színre “A betyár Bandi” című darabot. írásos bizonyíték nincs róla, de néhányan jól visszaemlékeznek arra, miként játszották. Azt azonban már fénykép igazolja, hogy a fiatalság 1957-ben betanulta és bemutatta “A cigány”-t. Kétszer a faluban, egyszer pedig vagy Völgyifaluban vagy Petesházán. A következő színre vitt darab a “Jaj de szép a lakodalom” 1959-ben. Ezt a faluban kétszer, Radamosban egyszer játszották el. A Népújság 1960/11. számában azt olvashatjuk, hogy a csentei műkedvelő csoport tanulja a “Betyár Bandi” című három felvonásos színművet. Azt azonban nem tudjuk biztosan, hogy hányszor és hol mutatták be. Feltételezhetően kétszer. Több mint tízéves aktív tevékenység után a színelőadások 1961-től megszűntek a faluban. Ez részben a televízió terjedésének hatására történt - mondták a csenteiek. A faluban ugyanis vásároltak akkor egy televíziót, és esténként azt nézte az ifjúság a faluotthonban. Ez lett a szórakozása. Színdarabok tanulására nem 34
