Varga Sándor: A szlovéniai magyarok műkedvelő tevékenysége 1920-1970 (Győr - Lendva, 1995)

Előszó

Sajnos, a fent említett személyek egy része már nem él, mások korukra hivat­kozva vonakodtak nyilatkozni, mondván, nem emlékeznek már pontosan min­denre. Mégis sikerült néhány személytől értékes és érdekes visszaemlékezéseket gyűjtenem, melyek rávilágítanak a közművelődés területén kifejtett áldozatos munkájukra. Kaszás Ferenc nyugalmazott történelemtanár például így emlékezett: “Az öt­venes és hatvanas években élénk kulturális tevékenység folyt a Muravidék ma­gyar lakosságú falvaiban, különösen az amatőr színjátszás területén. A színját­szás szervezői és rendezői pedagógusok és mások voltak, akik fáradságot nem sajnálva önzetlenül végezték munkájukat azzal a céllal, hogy meggyőzzék, illetve megnyerjék az ifjúság tagjait a színdarab szerepeinek elfogadására, megtanulásá­ra és a közönség előtt való bemutatására. A szerepek kiosztása után a színdarab szereplői lemásolták a szerepük szövegét. Ezt követte a szöveg megtanulása, he­lyes hangsúlyozása, majd pedig a szerepben való alkalmazása megfelelő mozgás kíséretében. A próbák hetenként 3-5 este voltak, és a késő éjszakába nyúltak 2-3 hónapon át. A fárasztó próbák után a színdarab szereplői sokszor dalolva mentek haza, hogy pihenőre térjenek. A szép magyar nóták hallatára néhol még az abla­kok is kinyíltak. Ezek a dalok is erősítették a nemzeti hovatartozás tudatát. A legnagyobb megelégedést a színdarab sikeres bemutatása váltotta ki a sze­replőkben. Mivel nem voltak kultúrotthonok, helyenként még megfelelő termek sem, a színdarab bemutatására néhol az iskola tantermében került sor, máshol pedig pajtákban. A színjáték megismétlése vagy az azzal való vendégszereplés a közönség által kinyilvánított érdeklődéstől függött, ami egyben a színdarab sike­rét is jelentette. Az előadás után úgyszólván mindig táncmulatságot rendeztek, melyen a közönség és a szereplők hosszan-hosszan ropták a táncot, s vidáman daloltak. A közönség ezen elégedettsége volt egyben a szereplők legfőbb jutalma is. Több mint 40 év távlatából nézve elmondhatjuk, hogy az amatőr színjátszás szép sikereket ért el Muravidék magyarlakta falvaiban. Ez a kultúrtevékenység sok időt, energiát, odaadást és önzetlen munkát követelt a szereplőktől, de megér­te, mert az előadásokkal nemcsak szórakoztatták a közönséget, hanem nevelték, tanították, s nem utolsósorban ébresztgették bennük a nemzeti öntudatot. Kelle­mes érzés volt hallani a szép magyar szót, a vidám vagy szomorú magyar nótákat, látni a szép és eredeti népviseleteket és jeleneteket... A nézők gyakran beleélték magukat az életből merített színpadi eseményekbe. Hálát és köszönetét érdemel az összes amatőr szereplő a színdarabon keresz­tül önzetlenül nyújtott szórakoztatásért, nevelésért és oktatásért. Hisz nemcsak színre vitték a szebbnél szebb magyar darabokat, hanem közreműködtek a plaká­tok megírásában, a falvakban való kiragasztásában, a színpad, sőt a nézőtér elké­szítésében is. Ezek a színjátékok pásztortüzek voltak, melyek hol itt, hol ott gyúl­­tak fel, hogy megvilágítsák a magyar lakosság előtt a nemzeti öntudat útját, s ezál­tal hozzájárultak a szép magyar nyelv megőrzéséhez itt, Muravidéken. “ fejezte be mondandóját Kaszás Ferenc. Vidékünk zömében magyar nemzetiségű falvaiban kb. 1970-ig tartott az aktív 12

Next

/
Thumbnails
Contents