Bokor József (szerk.): Az anyanyelv a kétnyelvűségben - A Maribori Magyar Intézet kiadványai (Lendva - Maribor, 1999)

Anyanyelvhasználat

nyelvjárásoknak sokkal nagyobb a szerepe, mint nálunk Magyarországon. Ezért még inkább fontos, hogy a felvidéki magyar iskolákban a helyi tájszólás értékeinek megőrzésére és megbecsülésére, közösségformáló és közösségmegtartó erejének fölismerésére neveljék a diákokat. A Felvidéken ugyanis a magyar nyelvjárásokkal - mint Kiss Jenő irja - “legalább két presztízsváltozat áll szemben: az idegen államnyelv és az anyanyelvi köznyelv. Ebben a helyzetben a nyelvjárási beszédet bármely formában stigmatizálni annyit jelent, hogy nem annyira a magyar köznyelvnek, hanem az idegen államnyelvnek az elsajátítását siettetjük. Tévedés ne essék: ebben nem az a baj, hogy magyar anyanyelvű emberek megtanulják az államnyelvet. Hanem az, hogy nyelvjárásuk stigmatizálásával anyanyelvi komfortérzésük, hogy ne mondjam: nyelvi otthonosságérzetük sérül meg, következésképpen anyanyelvűk visszaszorulása, illetőleg töredezése gyorsul föl. Tudomásul kell vennünk, hogy a magyarul beszélőknek százmeg százezrei vagy nyelvjárásban beszélnek magyarul vagy sehogy” (Magyar anyanyelvűek - magyar nyelvhasználat. Bp„ 1994. 75). - Szlovákiában a magyar köznyelvet szűkebb értelmiségi réteg (elsősorban a pedagógustársadalom) használja. Ezért is érthető, hogy a magyar nyelvű iskolai oktatásra igen fontos teendők hárulnak az anyanyelvi tudat, a magyarságtudat formálásában, erősítésében és a mindennapi nyelvhasználat kialakításában, vitatott kérdéseinek megítélésében.

Ha visszapillantunk a magyar nyelv szlovákiai helyzetére, azt állapíthatjuk meg, hogy az a trianoni békeszerződést követő egy-két évtizedben relatíve kedvezőbb volt, mint a későbbiekben. A legkilátástalanabb idők a II. világháború utáni években (1945 és 1948 között) - a Benes-féle dekrétumot követő deportálások és kitelepítések során - nehezedtek a felvidéki magyarokra. A hontalanság és a jogfosztottság éveiben például a magyar gyerekeknek szlovák nyelvű iskolába kellett járniuk, s az anyanyelven való továbbtanulásra egyáltalán nem volt lehetőségük. Ezeket az időket egyik írásában Gál Sándor a következőképpen idézte föl: “1944-ben mindössze egyetlen hónapot jártam, járhattam iskolába. S két (vagy három?) év múlva folytathattam csak - de akkor már a szlovák nyelvű iskolában, ahol minden szót el tudtam olvasni, amit a tanító kisasszony felírt a táblára, de az elolvasott szók közül egyet sem értettem ... Nem hiszem, hogy kisgyermeket érhet ennél tragikusabb nyelvi élmény! Máig él bennem!... Azóta vallom, hogy a nyelvi kiszolgáltatottság minden kiszolgáltatottság mélypontját jelenti, melyet semmilyen oldószer nem old fel. Számomra, számunkra a negyvenes évek középső szakasza jelentette a nyelvi kiszolgáltatottságot. Érzékeny évek voltak ezek, de ahelyett, hogy fogékonnyá tettek volna, elriasztottak, tétovává tettek. Állandó félelem költözött belém” (“ídésanyám”. In: A hűség nyelve. 272). - A felvidéki magyar nemzetrész 1945 és 1948 közötti helyzetének megismerése és jobb megértése céljából 1994 tavaszán a Bibliotheca Hungarica Alapítvány “Emlékek nélkül nemzetnek híre csak árnyék...” címmel pályázati felhívást tett közzé. Az oroszkai Mészáros Sándor az “Egy gyermek vallomásai” című visszaemlékezéseivel vett részt a pályázaton, s Írásában megható szavakkal idézte föl Magyarországra szökésének és magyarországi továbbtanulásának hiteles történetét. A háború utáni jogfosztottság éveit a következőképpen jellemezte: “A politikai élet úgy alakult, hogy az államalkotó nemzet megfosztott bennünket jogainktól, földönfutóvá és hontalanná vált sok-sok magyar ajkú állampolgár. Sokat közülünk úgynevezett háborús bűnösként elhurcoltak kényszermunkára. A deportálással és a kitelepítéssel megbontották, szétzilálták a magyar lakosságú falvak egységét” (Magyar jeremiád. Összeállította Zalabai Zsigmond. Vox Nova Pozsony, 1995. 88). Ekkoriban nemegyszer megtörtént, hogy magyar fiatalok - különböző nehézségeket, megpróbáltatásokat és veszélyeket is vállalva - Magyarországra szöktek, hogy magyar nyelvű képzésben, oktatásban részesülhessenek.

Az 1940-es évek végétől valamelyest kedvezőbb fordulat következett be a felvidéki magyarság sorsában általában, s ezzel együtt a magyar nyelv helyzete is javult, a közélet különböző színterein való használatának kérdése azonban korántsem volt problémamentes sem az 50-es években, sem a rendszeréé