Bokor József (szerk.): Az anyanyelv a kétnyelvűségben - A Maribori Magyar Intézet kiadványai (Lendva - Maribor, 1999)

Anyanyelvhasználat

váltást megelőző egy-két évtizedben (1. részletesebben: Gyönyör József: Anyanyelvűnk használatának néhány időszerű kérdése. In: A hűség nyelve. 44-59). Hogy az 1989-es fordulat sem hozott gyökeres és a magyarságra nézve előnyös változást a szlovákiai nyelv- és oktatáspolitikában, azt beszédesen igazol­ják az utóbbi években bevezetett különféle intézkedések és újabb törvénytervezetek. így például az 1990 októberében elfogadott szlovákiai nyelvtörvény ádáz sajtó- és parlamenti vitákat váltott ki, újabb feszültségek kialakulásához vezetett, s nem az óhajtott nyelvi békét teremtette meg, hanem - amint az a Mit ér a nyelvünk, ha magyar? cimű, nemrég megjelent kiadvány (Kalligram Könyvkiadó, Pozsony, 1995) hátulsó borítólapján olvasható - “elindítója lett két újabb »nyelvháborúnak«: a helységnevek magyar használatával kapcsolatos »táblaháborúnak«, illetve a személynevek magyar anyakönyvezési lehetősége és használata körül kirobbant »névháborúnak«’’. A “táblaháború” és a “névháború” - mint ismeretes - a felvidéki magyarság számára végül is ered­ményesen fejeződött be, s ez erőt adhat a további feladatok sikeres megoldásához. Erre nagy szükség is van, hiszen a szlovák kormányprogramban szereplő azon elképzelés, amely a kétnyelvű (ún. alternatív) oktatás bevezetését szorgalmazza a magyarlakta területeken, nyilvánvalóan nem a magyar kisebbség érdekében született. Elmélyült szaktárgyi ismereteket ugyanis csak anyanyelven folyó képzés során lehet szerezni. Ezért joggal emelte fel szavát az alternatív oktatás terve ellen többezer szlovákiai ma­gyar azon a tiltakozó gyűlésen, amelyet 1995 áprilisában Révkomáromban tartottak. Azóta a pozsonyi parlament a szlovák nyelv védelmében - a kisebbségek anyanyelvhasználati jogainak megnyirbálásával - újabb törvényt fogadott el, amelyre válaszlépésként a Magyar Koalició elkészítette saját nyelvtörvény­tervezetét. Erről parlamenti döntés még nem született, a nyelvi csatározások folytatódnak. Reméljük, hogy a magyar nyelv megőrzéséért, s vele együtt a szlovákiai magyar nemzetrész fennmaradásáért ví­vott küzdelmet “az élet nyelvi csataterein” és a harc minden színterén siker koronázza. 67

Next

/
Thumbnails
Contents