Bokor József (szerk.): Az anyanyelv a kétnyelvűségben - A Maribori Magyar Intézet kiadványai (Lendva - Maribor, 1999)
Kétnyelvűség és anyanyelvűség
Ami a kétnyelvűségben Szlovéniában benne van... (Kolláth Anna) Referat je sestavljen iz dveh delov: prvi se ukvarja z dvojezičnostjo in problematiko obstoja manjšine, s poudarkom na bilingvizmu in diglosiji ter prioriteti maternega jezika. Drugi del temelji na presoji, sestavljeni skupaj s študenti: odgovori 3 študentov s slovenskim in 12 študentov z madžarskim maternim jezikom pričajo o tem, kako gledajo na uporabo dvojezičnosti tisti, ki so bili kot dijaki deležni uresničitve vzorčnega modela. 1. "Ha a 20. századi nyelvtudomány történetén végigtekintünk, azzal kell szembesülnünk, hogy alig volt és ma is rendkívül kevés olyan nyelvészeti irányzat létezik, amely a kétnyelvűség problémakörét mint szinkrón jelenséget valamilyen szinten vizsgálati témájának tekintette volna. E hiányosság kettős gyökerű: egyrészt magát a bilingvizmust nagyon sokáig szórványosnak és periferikusnak tartották; másrészt - ezzel szoros összefüggésben - főként az elméleti irányultságú részdiszciplínák nyelvideológiai koncepciói értelmében a kétnyelvűség a normálistól valamiféle eltérésnek minősült (és minősül olykor ma is)" (Bartha Csilla, Nyr.1996: 264). Csupán a 60-as években került bizonyos szempontok alapján a figyelem középpontjába; s az azóta keletkezett nem kevés szakirodalom rámutat összetettségére: a kétnyelvűség egyszerre nyelvi, kognitiv, neurolingvisztikai, politikai, oktatási stb. kérdés, az illető tudományágak ennek megfelelően saját elméleti és módszertani apparátussal, eltérő aspektusokból vizsgálják problematikáját. Megnyugtató, hogy az utóbbi időben az egyes megközelítési módok egyre jobban kapcsolódnak egymáshoz. Köztudomású, hogy a szlovéniai Muravidéken ezerszáz éve őshonos magyarság kétnyelvű. E kétnyelvűség néhány vonásának felvázolására vállalkozom referátumomban egyrészt az elmélet, másrészt a szoros értelmében vett gyakorlat sikján. Ennek realizálásában lektori és magyar szakos hallgatóim voltak segítségemre. Természetesen mindkét esetben felhasználtam a témára vonatkozó azon tapasztalataimat, amelyeket hároméves maribori lektorságom alatt gyűjthettem és gyűjtöttem. 2. Az első világháborút lezáró békerendszer velőkig hatoló méretekben megváltoztatta Európa képét. A nyelvi helyzet szinte neobábeli zűrzavara lassan-lassan leülepedni látszott, a problémák megoldására azonban hathatós gyógyír még nem találtatott. Többségi lét vált egyik napról a másikra kisebbségi létté, az anyanyelv egyszerre idegenné egy új állam keretein belül, miközben a lakóhely semmit sem változott. A magyarok egyharmada él más államok területén, Európában a legnagyobb lélekszámú nemzeti kisebbség a magyar: a földrészünkön található nemzetiségek 40 %-át teszi ki (Szokai Imre- Tabajdi Csaba: Magyar Nemzet, 1988. febr. 13). Illyés Gyula szavaival nem ők hagyták el a hazát, nekik szabtak más állami fennhatóságot; a Muravidék eredetileg nem kétnyelvű lakosságát a határok lépték át (vö. Lőrincze Lajos: Nyr. 1989: 129), s ez a jelenség - tudjuk - több esetben is megismétlődött. 3. "A kétnyelvűség két (vagy több) nyelv rendszeres használatát jelenti, és két nyelvűek azok az emberek, akiknek a mindennapi életben szükségük van mindkét nyelvre (vagy többre), és ezeket használják is" (Juliet Langman idézi Grosjeant, in: Kétnyelvűség és magyar nyelvhasználat, 12). A Muravidék kétnyelvűsége szociolingvisztikai szempontból stabil bilingvizmus. Őshonossága ellenére a magyar alárendelt szerepű a többségi nyelvvel szemben; e különösnek nem mondható, aszim46
