Bokor József (szerk.): Az anyanyelv a kétnyelvűségben - A Maribori Magyar Intézet kiadványai (Lendva - Maribor, 1999)
Kétnyelvűség és anyanyelvűség
“Kétnyelvű oktatás” = tücsök és bogár (Kontra Miklós) Dvojezično, dvojezičnost in dvojezično šolstvo so izrazi, ki imajo v madžarskem jeziku veliko pomenov, to pa otežuje razumevanje med ljudmi. Kar je za jezikoslovce enostaven terminus tehnikus.je lahko za pripadnike madžarske manjšine iz političnih razlogov beseda, ki se je na Slovaškem uveljavil pred leti in ki so si ga Slovaki verjetno izposodili iz ameriškega jezikovno-političnega diskurza. Bistvene razlike so namreč pri razumevanju pojma dvojezičen (dvojezičnost) med jezikoslovci in normalnimi ljudmi (ne jezikoslovci). Na primeru Garcie (1996) bom predstavil novo tipologijo dvojezičnih izobraževalnih oblik, mestoma se bom skliceval tudi na dvojezične izobraževalne modele, tako tudi na slovenskega. Vannak szavaink, amelyeket oly sokféle jelentéssel használunk, hogy lehetetlenné teszik, hogy megértsük egymást. Újabban ezek közé tartoznak a kétnyelvű, kétnyelvűség és kétnyelvű oktatás kifejezések is, A zavart az is növeli, hogy e szavakhoz olyanok is társulnak, mint a két tannyelvű oktatás, anyanyelvi oktatás, anyanyelvű oktatás stb. A félreértések nagyrészt a nyelvészek és a nem-nyelvészek között vannak (de azért a magyar nyelvészek között is előfordulnak). A magyar nyelvészeknek az a része, amelyik az egynél több nyelvet ismerő/használó magyarok kutatásával (is) foglalkozik, illetve ismeri a két- és többnyelvűség szakirodalmát, a kétnyelvűség-^t általában szélesen határozza meg. Kétnyelvűségben él az az ember vagy népcsoport, aki/amelyik két nyelvet ismer valamilyen fokon és azokat rendszeresen használja is. E meghatározás szerint bízvást mondhatjuk, hogy az ausztriai, szlovákiai, ukrajnai, romániai, szerbiai, horvátországi és szlovéniai magyarok zöme kétnyelvű. Kivételt csak azok a kisebbségi magyarok képeznek, akik képtelenek megérteni a hozzájuk nem magyarul, hanem szlovákul, ukránul, stb. szóló embert, illetve képtelenek elolvasni valamilyen nem magyarul írt szöveget. Bizonyára akadnak ilyen magyarok a környező országokban, de hogy hol, s mennyien vannak, arról nincsenek megbízható ismereteink. Fontosnak tartom azt, hogy e széles meghatározás szerint elég, ha valaki a nem anyanyelvi passzív készségek (beszédértés és olvasás) terén mutat bizonyos kompetenciát, tehát nem kritériuma a kétnyelvűségnek, hogy valaki beszélni és írni is tudjon a másik nyelven. A normális emberek, vagyis a nem-nyelvészek azonban általában mást értenek kétnyelvűségen. Sokan csak azokat nevezik kétnyelvűnek, akik “mindkét nyelven tökéletesen beszélnek.” Ebből a szempontból a Magyar Értelmező Kéziszótár a kétnyelvű szót jól határozza meg (azt a definíciót adja, amit a - magyarországi - magyarok zöme adna): “két nyelvet egyformán jól használó”. Az ilyen embert a nyelvészek kiegyensúlyozott vagy balansz kétnyelvűnek hívják. A nyelvészek (legalábbis azok, akik a kétnyelvűség kutatásában járatosak) azonban a két nyelvet egyformán rosszul használókat is kétnyelvűeknek tekintik. Más nyelvészek az ilyen embereket gyakran nevezik félnyelvűeknek, ez a szó azonban a magyar nyelvészetben még pszeudoterminusnak sem tekinthető, mivel soha senki kísérletet sem tett arra, hogy szabatosan meghatározza. Előfordul, hogy kétnyelvű magyarok élesen tiltakoznak az ellen, hogy őket kétnyelvűnek nevezzék. Például 1996 nyarán a Romániai Magyar Pedagógus Szövetség által Csikszeredában magyartanárok31
