Bokor József (szerk.): Az anyanyelv a kétnyelvűségben - A Maribori Magyar Intézet kiadványai (Lendva - Maribor, 1999)
Kétnyelvűség és anyanyelvűség
ben viseltetnek iránta (1. pl. Székely 1995: 45-6, Vörös 1996: 80), bár már így is mind többekben fogalmazódik meg a változtatás szükségességének az igénye (1. pl. Tabajdi 1995: 1). Egyes vélemények szerint néha a kisebbségi tanulók anyanyelvén, azaz lényegében egy tannyelven, de környezeti nyelvként a többség nyelvét is tanítva magasabb foka fejleszthető ki a kétnyelvűségnek, mint a két nyelven folyó oktatással (Gönc 1995: 69). De Szlovéniában sem volt talán soha és ma sem teljesen egységes a kétnyelvű oktatás megítélése. Noha elvileg a magyarság érdekében jött létre, tudjuk, mégis mindkét fél számára többé-kevésbé kényszer. Elsődlegesen a politikai akarat szülte. Azért jött létre, hogy segítse az együtt élő két nép közeledését, s lassítsa a magyarság asszimilálódását. Nem véletlen, hogy többször is berzenkedtek ellene. Igaz, eleinte elsősorban a szlovén szülők. Az ellenállás, mint ismeretes, az alkotmányvitáig is elment. Többször kellett módosítani programját, szervezeti kereteit. Ennek egyik eredménye a kétszintű anyanyelvoktatás lett (Neóak-Lük 1989), amelynek pozitív jelei kétségtelenek. De ezzel még nem oldódott meg a szaktárgyak kétnyelvű oktatása, sőt itt maradt mára a legtöbb megoldandó probléma. Újabban főként a magyarság képviselői emelik fel szavukat a kétnyelvű oktatás hiányosságai, elégtelensége láttán (Gönc 1994: 41-5, Varga 1996). Lendván a Muravidéki Magyar Nemzeti Önigazgatási Közösség megalakulásának 20 éves jubileumán 1995. dec. 2-án nyílt fórumon is megfogalmazódott, hogy a kétnyelvű oktatásban a magyar anyanyelv érdekében szükség van bizonyos változtatásokra. Ennek pro és kontra igen vegyes visszhangja volt. Sajnos a politikusok nem akarják, a gyakorló pedagógusok viszont nem igazán merik vitatni problémáit, inkább félszegen hallgatnak róla. Pedig tény, hogy napi gyakorlata nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. A szlovén gyerekek nem sajátították el a magyart a kívánt szinten, a magyar gyerekeknek viszont az anyanyelvi kompetenciája nem fejlődött a szükséges mértékben. Politikai értelemben talán kényes ügy lett a kétnyelvűség, hisszük azonban, hogy a tudomány számára nem lehet kényes téma; épp ellenkezőleg nagyon is aktuális: hozzájárulhat adott esetben további oktatáspolitikai döntések előkészítéséhez. Ismeretes ugyanis, hogy a szlovén oktatásügy épp egy új reform előtt áll. Igaz, nincs objektiv tudományos felmérésünk, de benyomásaink, napi tapasztalataink azt mutatják, hogy a magyar anyanyelv a kétnyelvű iskoláztatásban hátrányos helyzetűvé vált. Ennek jele társadalmi funkciójának szűkülése, változatainak ritkulása, szintjeinek redukálódása, grammatikájának bomlása, szókészletének szegényedése, fonetikai-fonológiai arculatának torzulása. Erre vallanak lektori és magyar szakos egyetemi hallgatóink ismeretei, erre vall a muravidéki sajtó, rádió és televízió nyelvezete, a számos fordítási probléma, ezt a hitet erősitik bennünk a muravidéki magyarok megnyilatkozásai, de ezt igazolja vissza a Magyarországra iratkozott középiskolások nyelvi teljesítménye is. A muravidéki magyarság fiatal és középnemzedékének egy jó része ma már másodnyelvi dominanciás kétnyelvű, s nincs is mindig kellő anyanyelvi megalapozottsága. Erre konkrét példák százai nyújtják a bizonyítékot. Ide sajnos nem kis részben az iskolai oktatásnak az a gyakorlata vezetett, amelyben nem maradt meg a két nyelvnek a “rossz” célul kitűzött szimmetrikus fejlesztése. A szomorú eredménytelenség pedig az, hogy tömeges méretűvé vált a kisebbségi magyar nyelv korlátozott kódjának az elsajátítása ahelyett, hogy mindkét anyanyelvnek a kiművelt kódja, s mindkét másodnyelvnek a korlátozott kódja lett volna az elérendő iskolai cél. 3. Ezért magam úgy látom, hogy a kétnyelvű oktatás szintjén, eredményességén - hosszabb távon - a kommunikációs és kognitív képességek érdekében talán az anyanyelv dominanciájának erősítésével lehetne valamelyest javítani. Tulajdonképpen mindkét nyelv esetében, de különösen a kisebbségi magyaréban. Mindig az a nyelv igényli ugyanis a nagyobb fokú iskolai támogatást, amelyik az iskolán kivül a kisebb támogatásban részesül (Gönc 1991: 98). A szlovén nyelv esetleg csak a családban, az elsődle-27
