Bokor József (szerk.): Az anyanyelv a kétnyelvűségben - A Maribori Magyar Intézet kiadványai (Lendva - Maribor, 1999)

Kétnyelvűség és anyanyelvűség

ges szocializációban kap kevesebb segítséget, a magyar viszont legföljebb csak a családban élvez nagyobb támogatottságot, az iskolás kori másodlagosban már nem, a felnőtt kori harmadlagos nyelvi szocializációban pedig alig valamit. Ismeretes ugyanakkor, hogy az egyén nyelvi és nem nyelvi szocializációjában folyvást csökkent a család szerepe, s egyre több az életkori alapon szerveződő tevékenységi köré. Ezért a kisebbségi tanulók anyanyelvének nagyobb fokú iskolai támogatottsága elengedhetetlen szükség.

A muravidéki kétnyelvű iskoláztatásban korábban csak az első két évben érvényesült következetesebben az anyanyelvi dominancia. Ezt újabban a nyelvi tárgyaké szinte minden iskolafokon kiegészíti. A tapasztalatok azonban azt mutatják, hogy az iskolakezdéskor érvényesített egészséges aszimmetriát hamarosan felváltja egy szimmetrikusságra törekvő rossz kétnyelvűségi gyakorlat, amely ráadásul sajnos túl korán csap át mennyiségi és minőségi tekintetben is a többségi nyelvet favorizáló újabb aszimmetriába (iskolától, osztálytól, tanártól függően). Főként a szaktárgyak körében. Ezt lényegében a 6. osztálytól kezdődően a szűkös időkeretek is siettetik. Nyilvánvaló ugyanis, hogy a nyelvi célok végett dupla idő sehol sem áll a pedagógiai gyakorlat rendelkezésére.

Ha a továbbiakban is stabil és spontán kétnyelvűséget akarunk a Muravidéken, akkor a kétnyelvű oktatás megreformálásának első lépéseként ki kell mondanunk az anyanyelv dominanciájának alapelvét. Ez bizony mindkét fél számára az anyanyelv favorizálását jelenti, a megkülönböztetett figyelmet, a tudatos erőfeszítést a kisebbségi nyelv érdekében is mind a mennyiségi (idő)keretek, mind a módszertani megoldások, eljárások minősége szempontjából (beleértve a tanítási órák tudatosabb nyelvváltásait is). Nem kicsi persze a dilemma: lehet-e vagy érdemes-e még egyáltalán javítani a kétnyelvű oktatás szintjén? Vajon a közös ügy érdekében tudnának-e még pluszt vállalni a gyakorló pedagógusok? Kialakítható-e még a tanulók mindkét csoportjában - a jelenlegi helyzet ismeretében - a pozitívabb viszonyulás, a kettős érzelmi kötődés?

Ahhoz, hogy az anyanyelv az iskolában megkülönböztetett figyelemben, határozottabb támogatottságban részesülhessen, hozzá kell járulnia a családnak és a társadalomnak is. A család elsősorban a nyelvi, illetve a nemzeti-nemzetiségi tudat erősítésével nyújthat hathatós segítséget az iskolának, a társadalom pedig a két nyelv egyforma presztízsének példáival szolgálhatja ügyünket. Azt az utat, amelyet a politikai akarat jelölt ki, az egyéni ambíciók és egzisztenciák meggyőző erejének birtokában egy olyan közösségnek kell végigjárnia, amelynek a kisebbségi nyelv hasznossága is szilárd hite. A két nyelv közti egészségesebb arányt a hasznosság elvének gyakorlati érvényesülése erősítheti fel.

Az egész világon ritka az anyanyelvi szintű perfekt kétnyelvűség. Akár az egyént, akár a közösséget nézem, mindenütt az a fajta kétnyelvűség a gyakoribb, amelyben kétségtelen valamelyik nyelvnek a domináns volta. Ez a jelenség megfigyelhető a műveltségnek bármely szintjén, miért ne jelentkezhetne az oktatásban is. Vitán felül áll ugyanis, hogy az elsődleges nyelvnek, illetve kulturális hátterének és változatgazdagságának a második nyelv elsajátításában is teljesítménynövelő hatása van. Az anyanyelvvel való teljes azonosulás nyomán viszont a második nyelv elsajátítása általában már nem zavaró nehézség. Főleg fiatalabb korban. S különösen a kétnyelvűség természetes körülményei közepette. Ha minden órán tudatosul, hogy a nyelv elsődlegesen eszköz, s csak másodlagosan cél, akkor egyébként is mindjárt a szaktárgyi anyagok kerülnek a figyelem középpontjába. A társadalmi tudatformáknak a tantárgyakba szelektált és sűrített anyagát pedig mindenkinek könnyebb döntően az anyanyelvén magáévá tennie, nemkülönben a társadalmi gyakorlatban hasznosítania. Ez közösségi érdek is. Egyébként mára mintha elfelejtődött volna az az eredeti elv, mely szerint a tanulóknak szabad választásuk van abban, hogy a kétnyelvűségen belül melyik nyelvet kívánják jobban fejleszteni.

Az, amiért én itt ma a legőszintébb szándékkal és hittel felemelem a szavamat, jó néhány változtass