Bokor József (szerk.): Az anyanyelv a kétnyelvűségben - A Maribori Magyar Intézet kiadványai (Lendva - Maribor, 1999)
Kétnyelvűség és anyanyelvűség
Az anyanyelv dominanciájáért a kétnyelvűségben (Bokor József) Referat je razdeljen na 4 dele. Prvi del opisuje stopnje izobraževanja maternega jezika oziroma tipe dvojezičnega šolstva v Sloveniji. Drugi del predstavlja pregled domačih (madžarskih) in slovenskih ocen dvojezičnega šolstva v Prekmurju. V tretjem delu se avtor zavzema za to, da bi se na področju dvojezičnega šolstva bolje uveljavljalo načelo dominacije maternega jezika. Referat izpričuje upravičenost obstoja dvojezičnega šolstva v Sloveniji, ob tem pa obravnava tudi njegove praktične probleme, dvomljive rezultate in težave pri izvajanju. Četrti del strne jezikovno politično ozdaje in pravne garancije dvojezičnega šolstva v Sloveniji. Referátumom 4 részre tagolódik. Az első részben az anyanyelvi nevelés fokozatait, illetve a szlovéniai kétnyelvű iskoláztatásnak a típusát vázolom fel. A második részben a muravidéki kétnyelvű oktatás hazai és szlovéniai megítélését tekintem át. A harmadik részben azért emelem fel szavamat, hogy érvényesüljön jobban minden kétnyelvű iskoláztatásban az anyanyelv dominanciájának alapelve. A referátum vallja a szlovéniai kétnyelvű oktatás létjogosultságát, de kitér gyakorlati problémáira, kétes eredményességére, megvalósításának nehézségeire is. A negyedik részben a Szlovéniában folyó kétnyelvű oktatás nyelvpolitikai hátterét és jogi garanciáit összegzem. 1. Minden nemzeti kisebbség megmaradásának kulcskérdése az anyanyelvi nevelés. Ez a nemzetiségi lét körülményei között fokozatait tekintve háromféle lehet: 1. anyanyelvű, 2. kétnyelvű és 3. anyanyelvi tantárggyal kiegészített idegen nyelvű. Az első esetben a kisebbségi anyanyelv nemcsak tantárgy, hanem a tanítás nyelve is, s benne az államnyelv idegen- vagy környezetnyelvi tantárgy. A második esetben az anyanyelv tantárgy is, de kisebb-nagyobb (ideális esetben 50-50 %-os) arányban egy másik nyelvvel, a többség nyelvével együtt tanítási nyelv is. A harmadik esetben azonban az anyanyelv már csak tantárgy, a tanítás maga a többség nyelvén, rendszerint a hivatalos államnyelven folyik. Szlovéniában a vegyesen lakott Muravidéken 1959 óta, tehát több mint 3 és fél évtizede kétnyelvű az iskoláztatás. Itt a szlovén és a magyar nyelv egyfelől tantárgy, másfelől a tanítás eszköze és célja is egyszerre. A kétnyelvű oktatással a magyarság számára az anyanyelvi nevelés első típusának az esélye elveszett, ám a harmadiknak a fenyegető veszélye időben kitolódott. A kétnyelvű iskoláztatást Szlovéniában - szinte minta nélkül - igyekeztek igen következetes elvi és politikai megalapozással megvalósítani a Muravidéken. Egyazon tanulócsoportban szervezték meg a tanítást szlovén és magyar nyelven, s így nemcsak a kisebbség elé tűzték célul a többség nyelvének az elsajátítását, hanem a kétnyelvű területeken a többség számára is előírták a kisebbség nyelvének a kötelező tanulását. Ezzel a kétnyelvű oktatásnak egy ún. utópisztikus programja vette kezdetét (Gönc 1991: 98: Skutnabb-Kangas 1983, Kiss 1995: 226). 2. Magyarországon a kétnyelvű oktatást általában nem illeti sok jó szó. A határokon túli magyarság körében, különösen a Felvidéken és Erdélyben még ennél is kevesebb. Ott rendszerint ki is mondják, hogy az anyanyelvű oktatásnak nincs alternatívája (1. pl. Lanstyák 1996: 89). A kétnyelvűségben a nemzetvesztés veszélyét látják. Akik jól ismerik a szlovéniai körülményeket, azok többnyire megértőb26
