Czimmermann Toplák János: Szentimentális utazásom a kanadai Oltárijóba (Lendva, 2003)
G. L. hazánkfia családjánál - a birtokon
minden olyasmi, ami itt van”, feleselt velem Károly, a kanizsai, azaz torontói magyar. „És ha csakugyan nincs, vigyél inkább gyökeret. Azt otthon elültetheted, s akkor ez ott is lesz.” - mondta. Ha nem terveztem volna a visszautam berlini kitérőjét egy hetesre, ha egyáltalán nem terveztem volna, talán hozok magammal egy olyan gyökeret egy kis virágcserépben, mint ahogy jávorfaszirupot is vettem egy körülbelül félliteres üveggel, mert itt az sincs, s ráadásul kanadai különlegesség. Szóba került azon a délutánon a jávorfa is, amire én - az én szokásos vélt jártasságommal és jólértesültségemmel mindenben, így a kanadai dolgokban is - rákezdtem, hogy van belőle két fajta, amire Károly rákontrázott, hogy abból biz’ van kétszáz fajta is. Fellebbeztem, hogy no jól van, elhiszem, hogy van abból kettőnél több, de hogy száz vagy akár kétszáz fajta is van belőle, az már hihetetlen, túlzás. Erre Károly barátom lejjebb vitte a jávorfa fajták számát száz köré. Itt már G.L. is beszállt a vitába, mondván, hogy csak az ő kertjükben van belőlük valami hét vagy tizenhét fajta, de nem mentünk el sorra megnézni és összehasonlítgatni őket. A vita le volt zárva anélkül, hogy végleges megállapodás, meggyőződés született volna. Inkább a hevenyészett kiskertet néztük meg, s nyugtáztuk, hogy eme hazánkfiai is igyekeznek - még mindig - kissé hazaiasan gazdálkodni, de az időjárás, meg a hideg, meg a talaj, meg a kártevők, köztük leginkább a „chipmonk" minden évben megteszik a magukét. Mi is az a „chipmonk”é, érdeklődtem ama kanadai élőlény felől, mely például Pickeringben kiérdemelte azt is, hogy utcát nevezzenek el róla. Se nem mókus, se nem egér. Kicsi, mint egy kis egér, de hasonlít a mókusra. Én bizony nem láttam, úgyhogy felőlem akár manó vagy mitikus lény is lehetne. G.L. hazánkfia nagy házát este két légifelvételen is megcsodálhattam. Az 71 A LÁTOGATÓK CSOPORTKÉPE G. L.-ÉK BIRTOKÁN. Balról jobbra: Linda, Károly, John sógor, a HÚGOM ÉS ÉN (ÖCSÉM FELVÉTELE)
