Czimmermann Toplák János: Szentimentális utazásom a kanadai Oltárijóba (Lendva, 2003)

G. L. hazánkfia családjánál - a birtokon

s így válaszol: „Én nem dolgozom.” A munkája olyan könnyű, olyannyira fehérgalle'ros munka, hogy azt ő nem is tekinti munkának. Hagyjuk rá, nem dolgozik, de ügyeket intéz, s bizonyára felelős is azért, amit elintéz. Ő is valamikor ötvenhatban vagy ötvenhat után vándorolt ki, s az volt az első mondata, kérdése hozzám, hogy „Ugye te már voltál Moszkvában1?-” Dehogyis voltam én Moszkvában, feleltem ártatlanul, de azt hiszem, tudtam, mire célozgat e kérdéseivel, s a világnézetemet mostanában nagymértékben befolyásoló Kopátsi Sándor-féle nézetekről számoltam be neki. Hevertünk, kikészülve a sok evéstől, két egymás melletti nyugágyon, félig csukott szemmel, félig szenderegve és közben dumáltunk, dumáltunk, s azt hiszem, sikerült benne egészen elaltatnom a gyanút, hogy én már voltam Moszkvában. Lehet, hogy kissé szlávos ábrázatom adta a szájába ezt a kérdést, mert neki a szláv elsősorban oroszt és veszélyt jelent. Még mindig, pedig, hej, de sokat változott azóta a világ!

G.L. hazánkfia nagy vidéki birtoka az út és három szomszédja birtoka közé ékelődik be, s ezen ékalakú telek legtávolabbi sarka felkúszik egy kis domboldalra, ahol két rókalyuk is van, s az ember felügethet oda, s útban odáig is, meg odafönt is gyönyörködhet a természet szépségeiben, köztük a rókákban is. Megkíséreltem őket lencsevégre kapni, de mire annyira megközelítettem őket, hogy érdemes lett volna elkattintani a gépet, az egyik róka felfutott a dombtetőre s le a túloldali lejtőn, a másik meg behúzódott a rókalyukba. Kárpótlásul elmentem a lyukaik mellett, fel a dombtetőre és onnan szétnéztem. Visszafelé meg teleszippantottam az orrom az addig csak hírből ismert rókaszaggal. Utána apró szamócát szedegettem a szépen domborodó réten, s eközben felfedeztem ott két olyan virágot, amilyen mifelénk nincs. Hasonlóan szőrös a szára, mint nálunk a pipacsnak vagy a máknak, de nem pipacs, nincsenek is pipacsvirág-forma virágai, hanem sokkal apróbb a viráguk, s kétféle színváltozatban - vörösben és sárgában - létezik. Le is szakajtottam mindegyikből egy szálat, s a mindenüvé velem hurcolt „Navigátor” feliratú hátizsákom elülső zsebébe tettem, mondván, hogy majd lepréselem, s elhozom haza, hogy itt megmutathassam, hogy ott ilyet is láttam. „Dehogy nincs, már hogyne volna, itt is van minden, mint ott, s ott is van

70