Czimmermann Toplák János: Szentimentális utazásom a kanadai Oltárijóba (Lendva, 2003)

G. L. hazánkfia családjánál - a birtokon

G. L. HAZÁNKFIA CSALÁDJÁNÁL - A BIRTOKON

Azt reméltem, hogy legalább néhány hazánkfiával összehoz majd a sors, de sajnos, alig néhánnyal adatott meg a találkozás. Ezért a náluk látottakat, hallottakat nem emelhetem általánosan elterjedt szokás, szabály szintjére. Húgom és öcsém hazánk fiainak és leányainak abba a kategóriájába tartoznak, melyre az itthon is jól ismert vegyes házasság és a belőle adódó, az identitás-megó'rzésre káros következmények a jellemzőek. Rajtuk kívül csak egy hazai származású családnál voltunk. G.L. családjánál, aki Markhamnál jóval északabbra lakik szép vidéki környezetben. Mindketten idevalósi magyarok, de sajnos, őnáluk sem láttam olyan ragaszkodást az anyanyelvhez és kultúrához, amelyből származnak, mint a torontói olaszoknál. G.L. és neje magyarságát akár zárójelbe is lehetne tenni, akárcsak Gordon szomszéd németségét. G.L. gyermekei állítólag tudják a nyelvet, értik legalább, de nem hallottam őket megszólalni egy-két szó erejéig sem, mindig csak angolul talkingoltak, s angol a nevük is, akárcsak - teszem azt - Gordon szomszéd gyermekeinek és kutyájának. E közvedenül az ismerkedés után levont kesernyés konklúzió után már nem sok vigasztalódást találtam abban, hogy a házon kívüli kenyérsütő kemencéjükből finom, hazaias perecek kerültek elő, s a kemence közelében megrendezett kerti-partyn degeszre ettük magunkat ama finom perecekből és az ugyancsak a kemencében megsütött csirkehúsból, s hogy hozzá főleg magyarul beszélgettünk. A gyerekek ugyanis nem vettek részt ezen a partyn és nem ültek le közénk beszélgetni.

Azon a vidéki portán töltött délutánon én főleg egy kanizsai származású magyarral beszélgettem, aki Torontóban él, elvált, ősz hajú, s valami biztosítási ügynök-féle. Ha megkérdezed tőle, hogy mit dolgozik, elegánsan kihúzza magát,

69