Czimmermann Toplák János: Szentimentális utazásom a kanadai Oltárijóba (Lendva, 2003)

Gordon szomszéd

Gordon szomszéd

Körülbelül egy he'ttel a visszautazásom előtt Gordon szomszéd, akit a szomszédai Norm (vagyis normann, vagy talán: normális) fedőnéven emlegetnek egymás közt legszívesebben, látván, hogy épp megérkeztem ki tudja hányadik biciklitúrámról, odajött hozzám vizes, kissé sáros és apró frisszöld fűszálakkal tarkított gumicsizmáiban, barátságosan köszöntött, s érdeklődött, merre jártam, mit láttam, s kérdezett is néhány népszerű helyet, voltam-e itt és ott, láttam-e ezt és azt. A legtöbbjére csak azt válaszolhattam, hogy „Sajnos, erről még nem is hallottam, nem is tudtam eddig.”, vagy „Ha hallottam is felőle, eddig még nem volt időnk oda elmenni.” Majd „next time”, amikor ismét eljövök ide, volt a kiábrándult, de sógoroméknak szóló szemrehányásoktól mentes válaszom ennek a hozzánk legközelebb lakó markhami németnek. Utána még leszögeztem: „Ezúttal Kanadának ténylegesen csak egy kis morzsányi részecskéjét ismertem meg közelről.” Lehet, hogy Gordonnak nem említettem, hogy Kanadában tartózkodásom és a vele való ismerkedésem ürügyén ismét, tán már negyedszer életemben, kiolvastam, áttanulmányoztam Bruce Hutchison Kanadáról szóló könyvét. Nem voltak illúzióim. Jól tudtam, hogy sokkal_több az, amit nem láttam, s tán sosem fogok látni, mint amit láttam, lefényképeztem és megírtam.

Nem láttam például azt a folyót sem, mely elválasztja egymástól a két Kanadát, az angolszászt a galltól, azaz franciától, s amelyet első pillantásra nemzetközi határnak nézne az ember. Azt viszont tudom, hogy e határ, e két nép közt nemcsak hogy nem ott van, hanem hogy sehol sincs, mert a régebben elűzött franciák igencsak szívós és nyakas szomszédoknak bizonyultak: nemcsak hogy visszaszivárogtak azon területekre, ahonnan az angolok elűzték őket, hanem szor61