Czimmermann Toplák János: Szentimentális utazásom a kanadai Oltárijóba (Lendva, 2003)

A markhami németek és egyéb egzotikumok

bibliográfiában, s beazonosítottuk. Csakugyan írt Gibrán egy olyan könyvet, amelynek a címében szerepelt a kert, angol fordításban a „garden” szó. De utána már elszálltam, valahogy összekeveredett bennem az emléke Salman Rushdie-éval, s azt kérdeztem Faribától, „ugye őrá mondták ki a szigorú muzulmánok az átkot, s fejére vérdíjat tűztek ki<r” A nő értetlenül nézett, s másra terelődött a szó, s én csak órákkal azután, estefelé, kutyasétáltatás közben döbbentem rá - amikor a járkálástól beindult az agyam, mint a régi görög peripatetikusoknak -, hogy két közel-keleti

költőt, Kahlil Gibránt és Salman Rushdie-t mosta, olvasztotta össze egy íróvá szeszélyes emlékezetem. Nagyon kanadai, nagyon amerikai voltam abban a pillanatban, nagyon oltárijói. Működtem, mint egy olvasztótégely. Szerencsére csak rövid időre, ám ez a rövid idő is elég hosszú volt ahhoz, hogy szégyent vallják vele, nyavalyás szeszélyes emlékezetemmel. Másnap természetesen lemostam a nevemről és a memóriámról a szégyenfoltot, elmondva Faribának, hogy rájöttem magamtól memóriám ontariosan összemosó, összeolvasztó incselkedésére.

Fariba vonzódása mögött női furfangot, számítást is sejtettem. A hozzám való barátságos simulás, figyelmesség révén csak a húgom szívébe, főnökasszonyi kegyeibe szeretné magát belopni, gondoltam. Ezzel egyébként a szentfazék, de intelligens Lucie is megpróbálkozott, amíg el nem bocsáttatott. Persze, én a sokoldalú és sokarcú Proteuszalkat vele is, ezzel a napjában négyszer misére járóval is megtaláltam volna a közös hangot, ha vallásról, Bibliáról és effélékről beszélgettünk volna, meg ha a

Hinduk a "Gangesz-tónál" a „The Bombay Company" üzlete előtt a bevásárlóközpontban

58