Czimmermann Toplák János: Szentimentális utazásom a kanadai Oltárijóba (Lendva, 2003)

A sógorom olasz rokonainál

A SÓGOROM OLASZ ROKONAINÁL

Alighanem e'pp aznap, amikor elkerékpároztam Locust Hill-ig, s késő délután értem haza a Snider drive utcába, úgy estefelé elkocsikáztunk a sógorom torontói olasz rokonaihoz. A Locust Hill-i „kutatásom” során sajnos elfényképeztem az összes filmem, így nem volt értelme magammal vinni a fényképezőgépem, s így e látogatásról nem is készültek fényképek.

Mint már említettem volt, útközben - amolyan bevezetőnek Toronto kertváros jellegű peremeinek életébe - megmutattak nekem egy házat, közel az útkereszteződéshez, s mondták, hogy évekkel ezelőtt itt is történt egy olyan eset, mint K. hazánkfia családirtása, s végül öngyilkossága. Azzal a különbséggel, hogy ez a torontói családirtó nem gyújtotta fel a házat, mint K. hazánkfia. Az bizony nagyon komoly, nagyon alapos munkát végzett.

A sógorom nővérei egy - mondhatnánk - falusias, kisvárosias hangulatú utcában laktak. Szinte volt abban valami romantikus, valami otthon-ízű. El is fogott tőle a honvágy menten. Hazaias hangulatú volt, hogy a házak előtt nem díszfák voltak, hanem nagy, terebélyes meggyfák, épp érett gyümölccsel, s a sógorom rokonai unszoltak, bátorítottak, hogy nyugodtan szedegessek belőle és eszegessem, kóstolgassam. Pár perc múlva már tessékeltek bennünket a kövérebbik nővér háza melletti kiskapun befelé a „backyard”-ba, mely mediterránosan hol kövezett, hol betonozott volt. De csak a „backyard” kisebbik fele volt kövezettel vagy betonozással elsivatagosítva. A másik felében takaros, az udvartól vaskerítéssel elválasztott kiskert volt, amelyről épp úgy példát lehetne venni, mint a pár nappal korábban megtekintett niagarai „Hortikulturális iskola” nö119