Kovács Attila (szerk.): Hova megyünk, bajtársak? - Világnak! Szlovénia és az '56-os magyar menekültek (Ljubljana - Lendva, 2016)
Göncz László: Segítették a menekülteket
országhatár mindkét oldalán. A nyilatkozó muravidékiek közül többen érintették az 1956-os eseményeket. A folyamatosan bővülő „kép” azonban ezzel együtt sem teljes, hiszen - véleményem szerint - még mindig marad(hat)tak feltáratlanul muravidéki magyarokhoz kapcsolódó értékes információk, és az elkészített mélyinterjúk feldolgozása sem történt még meg teljes egészében. 2. A jugoszláv (és a szlovén) pártvezetés véleményformálása A muravidéki lakosság körében azokban az októberi napokban, annak ellenére, hogy a közvetlen határmentén érződött a nagyszabású magyarországi társadalmi megmozdulás, egymástól eltérő, nemegyszer ellentmondásos információk keringtek. A jugoszláv pártapparátus, valamint annak különböző alárendelt szervei, próbálták befolyásolni, a saját érdeküknek megfelelően alakítani a magyarországi események híreit. Emiatt esetenként homályos volt a muravidékiek helyzetmegítélése. Hasonlóan alakult a helyzet a korabeli jugoszláv állam nagyobb lélekszámú magyar közösségeinél is (Vajdaság, Baranyai háromszög). Azt, hogy a jugoszláv hivatalos álláspontot mennyire kényszerült az akkori pártvezetés a szovjet érdekeknek alárendelni, tekintettel a néhány évvel korábbi Sztálin és Tito közötti ellentétre, az események sodrásában, a lakosság szemszögéből, rendkívül nehéz, szinte lehetetlen volt megítélni. Csak több évtizeddel később vált egyértelművé (és a források révén nyilvánvalóvá), hogy Titoék már 1956. november 4-e előtt, tehát a forradalmi események napjaiban közvetlenül tárgyaltak Hruscsowal a magyarországi helyzetről, valamint annak „kezeléséről”. A Jugoszláv Kommunista Szövetség Központi Bizottsága Végrehajtó Választmánya 1956. november 6-án Ljubljanában megtartott ülésének a jelen levő Tito szavait idéző jegyzőkönyvéből kiderül, hogy a Szovjet Kommunista Párt Központi Bizottsága a magyarországi forradalom napjaiban követelte, hogy a jugoszláv pártvezetés fogadja őket. Miután a jugoszláv vezetés jelezte, hogy kész fogadni a szovjet küldöttséget, 1956. november 2-án este Hruscsov és Malenkov az Isztria menti Brioni-szigetekre utaztak, ahol „házigazdaként” Tito, Kardelj és Rankovic voltak jelen. Hruscsovék közölték, hogy a magyarországi események „annyira elfajultak”, hogy katonai beavatkozást igényelnek. Egyrészt azért - hangsúlyozták -, mert az egypártrendszer szempontjából „nem várható annak pozitív kimenetele, és az eseménynek Magyarországon kívül is nehéz következ67
