Kovács Attila (szerk.): Hova megyünk, bajtársak? - Világnak! Szlovénia és az '56-os magyar menekültek (Ljubljana - Lendva, 2016)
Kovács Attila: '56-os magyar menekültek Szlovéniában
társaság területén kialakított menekülttáborokba és befogadó központokba még további 730 menekültet helyeztek el más tagköztársaságok területeiről. A szlovén menekülttáborokban összesen 14 gyerek született, ami utal arra, hogy a menekültek jelentős része a fiatal generációhoz tartozott. Szlovéniában így végül is összesen 2.361 magyar menekült talált menedéket, akik számára a hatóságok 8 menekülttábort és 2 befogadó központot alakítottak ki. A szlovén menekülttáborokat és befogadó központokat a népköztársaság északkeleti részén hozták létre, közel a magyar határhoz. Elsősorban várkastélyokat, hoteleket alakítottak át táborokká. A következő településeken alakították ki a menekülttáborokat: Veržej, Bori, Radenci, Štatenberg, Rogaška Slatina, Jelšingrad, Bizeljsko, Brestanica, mig Črnci na Apaškem polju és Muraszombatban befogadó központok működtek. Az első menekülttábort már 1956. november 1-én megnyitották, a nagyarányú táboralapításra viszont 1957 januárjában és februárjában került sor, amikor a magyar menekültek túlnyomó többsége az országba érkezett. A 10 menekülttábor és befogadó központ nem egy időben működött, hanem a menekültek számához alkalmazkodva nyitották és zárták be őket. Az utolsó menekülttábort (Brestanica) és befogadó központot (Muraszombat) 1957. november 1 -én zárták be, pontosan egy évvel azt követően, hogy Szlovénia területén megnyílt az első menekülttábor a magyar menekültek számára. A Szlovéniában menedéket talált 2.361 magyar menekült közül 499 személy közvetlenül Szlovéniából távozott egy harmadik országba. Magyarországra 55 személy tért vissza, míg további 9 főt (valószínűleg még 1956 novemberében) a jugoszláv hatóságok erőszakkal visszatoloncoltak Magyarországra. Két személy meghalt a táborokban, 29 fő pedig megszökött a menekülttáborokból, és Ausztriába menekült (26 fő), ill. visszatért Magyarországra (3 fő). A szlovén gazdasági és társadalmi életbe 27 személy integrálódott, illetve döntött a délszláv államban való maradás mellett. Végezetül megállapítható, hogy Jugoszlávia, miután 1956. december elején változtatott addigi menekültpolitikáján, korrektül látta el az ’56-os magyar menekülteket. Erre utal többek között a Lentiből (Zala megye) származó menekült, dr. Dobszay János visszaemlékezése, aki szlovéniai menekülttáborokban volt elszállásolva: „Jugoszláviában tisztességesen bántak velünk. Az ENSZ többször ellenőrizte táborunkat, küldötte minden hivatalos aktusnál jelen volt. így kétszer akkor is, amikor a tábor parancsnokság közölte, hogy a Kádár-kormány Titóhoz intézett jegyzékében kérte hivatalos kiadásomat. A magyarul is beszélő ENSZ-küldött megígérte, hogy kisegít Svájcba, úgy is lett.”132 132 Tantalics Béla: Sokan elhagyták az országot. 44 65
