Székely András Bertalan (szerk.): A muravidéki és rábavidéki kortárs szlovén irodalom antológiája (Budapest - Szentgotthárd, 2006)
Versek - Huzjan, Zdenko
HUZJAN, Zdenko *** ismerem az elrejtett tájakat, a csodás utakat az utolsó kőszirt csúcsáig, ahol örökösen bolyonganak az éjszakák lehetséges, hogy az éjszakát felváltja a nappal, hiszen kemény köveket raktam az égbolt boltívére, és a felhőknek ajándékoztam a fiatal napokat és a testemet az istennek az erdők mélységéből érkezünk, a hegyek mögül, ahol a félénk fények élnek ahol ezerféle éjszaka rakott fészket a megroppant csillagok néma lebegésében a folyónál maradok, amikor esténként a kék égbolt kivirágzik, szorosan átölel, hogy magával vigyen a csillagok meleg karjaiba versem dísze a kezemnek, belehelyezem az éjszakába, hogy az idő metszéspontján felriasszák a napot és elvakítsák a szemet elringatom magam a hold örvényében, az álmok félénk ölében, kezeid fényében az éjszaka apró lépéseiben a végtelen égbolton eltévedtem az erdők mélységében, ahol már nem érnek el felhők, hogy a nap is előbújhatna, sehol semmi jele a sejtelemnek, semmilyen mozgás, semmilyen lépés mozdulatlan a csendes fű, amely átkarolta a tekintetem 66
