Székely András Bertalan (szerk.): A muravidéki és rábavidéki kortárs szlovén irodalom antológiája (Budapest - Szentgotthárd, 2006)
Versek - Huzjan, Zdenko
A CSÓKOD BIZTATÁS Már régóta nem teszel semmit. Nem fizeted ki a számlákat, senkit nem szólítasz meg, Amikor rá gondolsz vonaglasz, Amikor magadra gondolsz, gyötör a fájdalom Sehova sem mész. Minden egy nagy semmi, Ez az egész világ, amelyben hittél, Az éjszaka függönyeibe nézve, Ahol a tenyeredbe összegyűlt a sűrű magány, Ahol a Nivea krém a csókod. ahogy a virág, az ablak a mára nyílik és nyugodtan bezárul éjszakára tenyérből tenyérbe, a szerelem ideje ígérkezik és mégis, a múlandóságunk, gondtalan lesben, üres tekintettel, felébreszti bennünk a felfoghatatlan halált. A TE IDŐD Csukott szemekkel is beleesel a csapdába, mint az éjjeli lepke, saját törtetésedbe temetkezve életed apróságaira figyelsz, mint a vadász a fejekre, az idő négyszögű gombolyagára szűkülve, amely létrehozott téged, és átmászik rajtad, mint egy hosszú hideg kígyó, amely végigcsúszik üres kezeid mellett A GYÁVA LÁNY És végül is csak egy lélegzet vagy, mint a világ anyafarkasa, melletted sikamlik el a félénk tekinteted, a félelem belemar az ádátszó fehér melleidbe, mint egy láthatadan félénk kísértet, elterülsz a rémületedben, megfogva a levelek lélegzetében és a szájaskodásokban, a bolyongás kitárulkozásában. 67
