Székely András Bertalan (szerk.): A muravidéki és rábavidéki kortárs szlovén irodalom antológiája (Budapest - Szentgotthárd, 2006)
Versek - Pintarič Branko
MA REGGEL Ma reggel, amikor a kínos álmaimból ébredtem fel, felhúztam a bőrcsizmámat. Magamra vettem egy gyilkos pózt. Hideg sastekintetem harmatból ivott, amely az ablakban gyülemlett fel, szobám ablakában. Ma reggel, amikor a kínos álmaimból ébredtem fel, már minden elégett, minden elmúlt. Szemeim a tettest keresték, az elveszett évek tettesét. Amikor a Színművészeti Főiskolán ülve figyeltem a tükörben az arcomat, hirtelen figyelmes lettem gyermekkori alakomra és a számból kihullott egy vörös rózsa. Valaki elkiáltotta magát: „A legjobbakat a 19. születésnapodra, Branko!” Amikor gyermek voltam, arról álmodtam, hogy tudok repülni, mint a madarak és az édesapám katonatiszt volt egy fekete lovon. A falusi utcánkon az ablaküvegek ki voltak törve és az embereknek véres volt az arcuk, én attól féltem, hogy nehogy beleessek a felhőkbe. Édesapám és a ló, két fekete alak volt, édesapám sokszor elmerült önmagában, a lova is nagyon vad volt. Mindkettőjüket befedte a fekete föld, édesanyám virágokat ültetett rájuk. 65
