Székely András Bertalan (szerk.): A muravidéki és rábavidéki kortárs szlovén irodalom antológiája (Budapest - Szentgotthárd, 2006)
Versek - Pintarič Branko
FIATALOK NEHOGY ELFELEDJÉL könnyekkel a szemükben az arcukon mosoly kezükben fegyver szívükben félelem fiatalok a kerékpáron fiatalok kerékpárok nélkül fiatalok az utcai torlaszokon fiatalok a terepmunkán fiatalok az üléseken fiatalok a tankokban fiatalok a kocsmai pult mellett fiatalok egészségesen fiatalok betegen fiatalok véresen fiatalok a temetőben szerencsét és szerelmet ültetnek a szabadság fehér rózsáját és a halálról énekelnek éneket Bíborvörös az égbolt. A halál és az anyák sikolya hallatszik, akik dédelgetik fiaikat, az örökös felejtés fiait. Ifjúsága melankolikus kertjében honol az ősz. Felkelt Európa, felkeltek az emberek is, összegyűltek egy nagy mezőn, és mindenki a tavaszi esőt várja. És mindenki a tavaszi esőt várja. Az eső nem érkezik. Az eső nem érkezik. A gyenge fűzfa lombjai alatt fekszik az elfáradt fiú. Az elfáradt fiú. Gondolatai elvitték az égszínkék messzeségbe. Úgy tűnik neki, hogy ezer éve már ismer mindent, úgy tűnt neki, hogy ezer éve haldoklik, s nem hitted el hogy esik Csak bámultad és az arcod egyre komolyabb lett szemeid fénylettek. Komoly lettél fényes szemeiddel KÉTSÉGBEESETTEN, FIATALON Végtelen a rád vonatkozó emlékezet. Pontosan emlékszem arra hogyan álltái bokáig a sárban a májusfa alatt kezedben íratlan fehér papírt tartottál. A papír kiesett a kezedből s nem hitted el hogy esik Csak bámultad és az arcod egyre komolyabb lett szemeid fénylettek. Komoly lettél fényes szemeiddel torzalak lettél és a leveled sáros maradt. 64
