Székely András Bertalan (szerk.): A muravidéki és rábavidéki kortárs szlovén irodalom antológiája (Budapest - Szentgotthárd, 2006)
Versek - Pintarič Branko
PINTARIČ, Branko NÉHA Néha leülök a padra, hogy elszívjak egy cigarettát. Váratlanul belopódzik az emlékezetembe a búzamező képe, és a hajaddal befeded a homlokomat. Úgy tűnik, hogy mindent elfelejtettem. Úgy tűnik, hogy többé nem létezem - sehol sem vagyok. A mező a szélben ringatózik és ringatózik, és nevetek, csak nevetek, a te hajad pedig esik, esik. A MELANKÓLIA FOLYÓJA Amikor szemeid a szánalmas betonvárosban engem keresnek, jobb volna, ha mindent elfelejtenél, és elmosolyodnál. Engedd szabadjára a gondolataidat és az álmokat, hadd aludjanak el a városunk parkjában, ahol születtünk, ahol lassan elmerülünk a melankólia folyójába, az emlékezet együgyű hullámaiba -és sehol sem keressél többé, hiszen ma este a lakásomból kirepült a televízió, az időjárás-jelentéssel együtt.
