Székely András Bertalan (szerk.): A muravidéki és rábavidéki kortárs szlovén irodalom antológiája (Budapest - Szentgotthárd, 2006)
Székely András Bertalan: A szerkesztő előszava
A SZERKESZTŐ ELŐSZAVA Tapasztalati tények, de tudományos felmérések is igazolják, hogy a szomszédos középeurópai népek ismeretei egymás történelméről, kultúrájáról, mentalitásáról és más jellemzőiről meglehetősen hiányosak. Az etnikai határok és vegyesen lakott területek térségében, az úgynevezett kontaktzónákban - a sok évszázados együttélés, a napi kapcsolatok, az érintkezés számos kommunikációs helyzete, a vegyes házasságok és más tényezők következtében -, a kulturális kölcsönhatások, egymás nyelvének bizonyos fokú, praktikus ismerete kimutatatható, a másikról alkotott kép alaposabb, magától értetődőbb. Ahogy azonban távolodunk a közös múltú és jelenő területtől, annál kevesebb és felületesebb - sok esetben sztereotípiákkal, előítéletekkel terhelt - a szomszéd nép megítélése, sokszor az elemi tudnivalók, értékek is hiányoznak belőle. Magyar-szlovén viszonylatban e hiányosságok lehetőség szerinti oszlatására vállalkozott a néhány éve Szentgotthárdon megalakult Magyar-Szlovén Baráti Társaság. Kezdeményezői olyan magyarországi és szlovéniai, szlovén és magyar értelmiségiek, akinek számára fontos e tizenegy évszázada egymás közveden szomszédságában élő nemzet között a kulturális hídépítés - nem a jelszavak, hanem a valóságos hagyományápolás, a művészet, az irodalom szintjén, az együttélés értékei, a kisebbségi megmaradás gondjai ismertté tétele, eszmecserék formájában. E célkitűzések sorába természetszerűleg illeszkedik az a kötet, amelyet most átnyújtunk a határ bármelyik oldalán élő olvasóknak. A szlovén irodalom magyarországi megismertetése és recepciója nem előzmények nélkül való, ahogy ez Franci Just később olvasható alapos tanulmányaiból kiderül. E Távéi Ágoston, Tóth Ferenc, Gállos Orsolya és mások által megalapozott út újabb, jelentős szakasza „épült meg” Zágorec-Csuka Judit, Lendva-vidéken élő költő és könyvtáros jóvoltából. Grandiózus vállalkozása szó szerint úttörőnek nevezhető, amikor a történelmileg egybetartozó, ma Szlovénia részét képező, magyarok által is lakott Mura mente és a trianoni békediktátum után Magyarországon maradt, szlovén lakta Rábavidék kortárs szlovén írástudói java termését átültette anyanyelvére, gazdagítva ezáltal az egész, egyetemes magyar nyelvű műfordítás-irodalmat is. A fordító személyes, sok esetben baráti kapcsolatban is áll azokkal az írókkal, költőkkel, irodalomtörténészekkel, néprajzosokkal, újságírókkal, színházi szakemberekkel, akiknek a műveit fontosnak tartotta, hogy az antológiába kerüljenek. A személyes kötődés mellett arra is törekedett, hogy az idősebb, a középső és a fiatalabb nemzedék valóban jelentős alkotói egyaránt helyet kapjanak a kötetben, reprezentálva ez által valóban ezt a sajátosságokban bővelkedő, regionális irodalmat. S mivel az egyes művészeti ágak: testvérmúzsák, törekedtünk mind a muravidéki, mind a rábavidéki grafikusok, festők, fotográfusok illusztrációit is szerepeltetni a könyvben. Zágorec-Csuka Judit és a szintén szlovén-magyar kulturális kapcsolatok elmélyítését felvállaló, régebbi civil szervezet: a Muravidék Baráti Kör Kulturális Egyesület vezetőségi tagja, Ruda Gábor közel egy éve keresett meg az antológia ötletével. Miután Baráti Társaságunk meghatározó személyiségei a javaslat mellé álltak, magyar és szlovén pályázataink, 5
