Székely András Bertalan (szerk.): A muravidéki és rábavidéki kortárs szlovén irodalom antológiája (Budapest - Szentgotthárd, 2006)
Versek - Titan, Robert Felix
VISSZATÉRÉS A PROVINCIÁBA Útközben Piran és Muraszombat közt Amikor visszatérsz a provinciába, magaslatok emelkednek benned, önámítás, beképzeltség, mintha a vulkáni sziklákból hánytak volna ki az istenek, és most az égő vesszőkkel vinnéd a tüzet a lerongyosodott embereknek, a dohos üregekbe. Amikor visszatérsz a provinciába, mintha meghaladt önmagad felé lépdelnél, mintha egy fekete lovon egyenesen vágtamái a széles mezőségen, hogy a földműveseknek víg híreket hozzál. Amikor visszatérsz a provinciába, amikor lépkedsz, hogy mindent megadjál neki, hogy megérdemeljed a kenyered és a borodat, nem is sejted azt, hogy önmagadba roskadva erőlködsz, mintha ujjadat benyomnád a darázsfészekbe, és farkasként ordítanál az éjszakába, mert elfelejted, hogy a világ nem ezt keresi benned, hanem a lecsukott szemeket. Aztán magad alá esve, beismered önmagadnak, hogy milyen is a megismerés! - hogy a világ dolgai túlnőnek rajtad, és nem tudod megállni, hogy ne csodálkozzál el azon, hogy régóta már nem érzékenyültél el, hogy ennek az időnek, amelybe beleesel, lehet, hogy csak te nem érted a lényegét, míg mások igen, mert te egy tökfej! tökfej! tökfej! vagy, az anyádat. Mintha a tárgyaknak szükségük volna valakire, akit feldíszítenék a szavak giccses nyakláncával, valakit, aki saját magát, a telt formák helyett, felcserélné a dolgok isteni erejével.
