Székely András Bertalan (szerk.): A muravidéki és rábavidéki kortárs szlovén irodalom antológiája (Budapest - Szentgotthárd, 2006)
Just, Franci: A kortárs szlovén irodalom a Muravidéken és a Rábavidéken
utat. Annak ellenére, hogy az irodalmi ösvényeken különböző, egyéni irányokat vettek, mégis kiadtak közös, gyűjteményes köteteket is: a Glasovi province (A provincia hangjai, 1999), a Dvakrat stesana krsta (Kétszer kigyalult koporsó, 2001) és a Stolpnica na brazdah (Toronyház a barázdákon, 2002) a fiatal írónemzedék közös fellépéséről tanúskodnak. A gyűjteményes kötetek, szemlék az írók közös nevezőre jutására utalnak, eltérő hitvallásuk (poétikájuk) ellenére is: a fiatal írónemzedék azt a tájat, amely a szülőföldjük, ahonnét az irodalomba érkeznek, provinciának nevezi el (nemcsak földrajzilag, szellemileg is), amely korlátozza, lebénítja őket, azért szeretnének ezekre a barázdákra, amelyek a rurális élet szimbólumát jelentik, felhőkarcolót építeni, amely az urbánus társadalom paradigmáját jelentené, és új szellemi panorámákat nyitna fel, és szimbólummá nőne. A generáció idősebb képviselői, Bale Norma írónő, az említett Titan Robert Felix és Kardos Stefan író, költő, ellenzik a muravidéki táj mitologizálását és idealizálását, s ezt fejezik ki a közös regényükben, amelynek Sekstant (2002) címet adták. Az említett regény visszhangot keltett a szlovén irodalomban, és 2003-ban a Kresnik-díj elbírálásának a döntőjébe is bekerült, amelyet az év legjobb regényéért osztanak ki. Természetesen a regényben többek között a muravidéki táj demitologizálása is megfogalmazódott. A regény erőssége a jól kidolgozott szerkezet, a szerzők szuverén elbeszélési stílusa, a főhősök karakterének modern pszichológiai leírása, amelyekben fájdalmasan és disszonánsán fonódnak össze a többféle személyiségjegyek és identitások. A fiatal írónemzedék más képviselői - mint pl. Zorko Lučka, Tratnjek Suzana és Bunderla Marko - a műveikkel közelednek az irodalom központjaihoz, és reményt keltenek ahhoz, hogy a felhőkarcolók nem maradnak csak irodalmi fikciók a muravidéki barázdákon. 8. A muravidéki szlovén kivándoroltak irodalma A világ másik részén, Japánban és Amerikában, Ausztráliában már több évtizede szépirodalommal is foglalkoztak dr. Kos Vladimir (1924) misszionárius és költő és dr. Bükvic Frank (1923), de csak a 90-es években döntötték le a korlátokat, amelyek mint írókat elválasztották őket a szlovén kulturális térségtől. Azt követően jutott el Kos költészete és Bükvic prózája a szélesebb szlovén kulturális tudatba. Bükvic Frank írói megnyilvánulása a Brezdomci (Hontalanok) című regényével indult 1948-ban, amelyben a Muravidék két háború közötti és háború utáni időszakát ábrázolta. Az elbeszélői kibontakozásának a csúcspontját a 70-es években érte el, amikor két novelláskötetet is megjelentetett: Ljudlje iz Olšnice (Emberek Olsnicából, Buenos Aires, 1973) és Zgodbe o zdomcihin še kaj (Történetek a kivándoroltakról és még más, Buenos Aires, 1979) címmel. Ljudlje iz Olšnice (Emberek Olsnicából) című regényében a két világháború közötti Muravidékről, főleg Muraszombatról ír. (Biikvičnek Olšnica Muraszombat szinonimáját jelenti, egyes szakemberek azt állítják, hogy ez a város régi neve). Elbeszéléseinek a témái azért fontosak, mert bevitte a szlovén irodalomba a zsidóság témáját, a muravidéki élet bemutatásában pedig a polgári létet. Több történetében is bemutatta a zsidók sorsát a Muravidéken a második világháború idején - boltjaik kifosztásától kezdve, amely 1941 32
