Székely András Bertalan (szerk.): A muravidéki és rábavidéki kortárs szlovén irodalom antológiája (Budapest - Szentgotthárd, 2006)

Dráma - Mukič, Francek: A garabonciás (regényrészietek)

Sem Ancsát, sem Micikét, sem a kedves szolnoki partizánlányt, sem mást. Mihelyst rendeződnek végre egy kicsit a magyarországi politikai viszonyok.- És miért nem szökött Jugoszlávia helyett Ausztriába, ha ennyire vágyódott szerelme után? Vagy ősszel miért nem maradt kint az osztrák szívbélijénél?- Mert akkor tavasszal a határok már zárva voltak, a határsáv aknákkal volt lerakva, a nyugati világ pedig kikiáltva a legádázabb ellenségnek... Loncsár Marci azt hitte, hogy 1949 tavaszán ismét elmehet summásnak Stájerföldre, ahol epekedve várt rá szívszerelme, a dolgok azonban fölöttébb összekuszálódtak. A jugoszláviai utat sokkal jobban ismerte, ezért kisebb veszélyt is jelentett számára. Hellyel-közzel maga is elszegődött a határsávi munkákra a többi megbízható falubélijével együtt, akik a fegyveres őr éber tekintetétől kísérve irtották a kisebb cserjéket, ásták fel a határsávot az olyan helyeken, amelyeket traktoros vagy lovas ekével nem tudtak megközelíteni... Mellesleg a jugoszlávosztrák határőrizet sem volt olyan rémesen szigorú, mint a magyar-osztrák oldalon.- Misi, csak nem akarod azt állítani, hogy Marci Jugoszlávián keresztül akart megpattanni Ausztriába?- Föltehetőleg így lehetett, mert Rokon Tony szerint akkoriban Marcit már az égvilágon kívül semmi más nem érdekelte, csak az osztrák szerelme. Amikor az osztrák határ közelében fülön csípték a szerb határőrök, azzal védekezett, hogy ő is követte testvérét Jugoszláviába, és sajnos eltévesztette az utat. A mesét elhitték az ottani szervek is, hisz Marci valóban az egyik legöntudatosabb magyarországi szlovén családok egyikéből származott, maga is nagyon aktív volt, aki sokat tett a vasi szlovénségért... Jóhiszeműen úgy vélték, hogy szegénynek egyszerűen nem sikerült korábban megszöknie Magyarországról. Egyes vélemények szerint a belatinci uradalomban találtak neki alkalmi munkát. Állítólag a korábban megszökött testvérbátyja is ott volt. Együtt dolgoztak, együtt laktak.- Flozzávetőleg két hétig, ugye?- Valahogy úgy. Egy ízben, amikor Géza bátyja nem volt a közelben, és környezete is úgy látta, hogy a fiatalember már meglehetősen otthonosan mozog náluk, olajra lépett, otthagyott csapot-papot Belatincban... Marcinak talán mégiscsak ott kellett volna maradnia abban a majorban, és esetleg később megkísérelnie a szökést a hőn áhított Ausztriába. Vagy még dekkolni egy kicsit odahaza Magyarországon, amíg kedvező alkalom adódott volna az Ausztriába való disszidáláshoz...- Tulajdonképpen mi történt?- Miután többféleképpen értelmezhetők a történtek, ki tudja pontos-e a szóbeszéd... Marci egy szót sem szólt senkinek: sem a szüleinek, sem a legjobb barátainak, amikor az illegális eltűnése után két hét múlva váratlanul visszajött. Hazafelé jövet a határon minden bizonnyal elfogták a magyar határőr ávósok. Ausztria felé nem mert menekülni, mert a szerb határvadászok második alkalommal - ha ismét elkapták volna, az átlátszó meséjének már nem dőltek volna be -, akár le is puffantották volna, amit oly játszi könnyedséggel megtettek nemegyszer a határ túloldalán lévő magyar határőrökkel is. Arra, hogy a magyar oldalon elcsípik, minden bizonnyal számított, mivel magával hozta azokat a szlovén nyelvű újságokat, amelyeket Gutman József ablakán dobott be.- Marcinak feltehetőleg minden feltételt el kellett fogadnia, hogy szabadlábon hagy-126