Székely András Bertalan (szerk.): A muravidéki és rábavidéki kortárs szlovén irodalom antológiája (Budapest - Szentgotthárd, 2006)

Dráma - Barber, Irena: Az élet rövid (novella)

Viktor este hét óra körül ért haza. A felesége nem szólt semmit, hiszen nem az ő sógora beteg, s már elmondta a hírt úgyis. Viktor hozta szóba a dolgot.

„Miért menjek, hiszen nem tudok rajta segíteni!? Hogy gondolja ezt Angéla? Eszter hallgatott. A férje folytatta: „Most nem szólsz semmit, Eszter? Délelőtt zavartál az irodában.”

Eszter a következőket válaszolta: „Nem szeretem, ha ilyen vagy! Lehet, hogy azért küldte a táviratot, mert pénzre lenne szüksége. Már többször előfordult ez!«

Viktort felmérgesedett. A pénztárcájából kivett néhány ezrest, odadobta a feleségének, s ezt mondta: „Ha így gondolod, itt van, küldd el neki!”

Eszter nem akart veszekedni, ezért nem dobta vissza a pénzt. Másnap levelet írt, s a pénzt fel is adta. Az ő levele s a sógornője távirata elkerülték egymást. A táviratban közölte Angéla, hogy férje meghalt, s mikor lesz a temetés.

A hazaérkező Viktornak Eszter a kezébe nyomta a táviratot.

Erre ő mindjárt elkezdte: „No, látod, igazam volt! Úgyis hiába mentünk volna. A pénz pedig jól jön nekik a temetésre!”

Eszter nem merte megkérdezni, hogy elmennek-e a sógora temetésre.

Néhány nap múlva Angéla megköszönte a pénzt, s megemlítette a levélben, hogy jó lett volna, ha Viktor és Eszter ott lettek volna a szertartáson. De ő tudja, hogy Viktor nagy ember, kevés az ideje. Meghívta őket, hogy látogassák meg, hiszen egyedül él, s lányai már férjhez mentek. A kevés nyugdíjból csak nehezen él meg.

Viktornak és Eszternek nem volt gyereke. Az emberek azt beszélték, hogy erre nincsen idejük. így kettesben éltek. Ez nem azt jelenti, hogy nem mentek sehova. Viktor vállalatának rendezvényein mindig ott voltak. Eszter tanult, művelt asszony volt, de munkába nem járt. Viktor nem engedte, hogy dolgozzon. Nem szívesen, de elfogadta ezt a helyzetet Eszter. Mindenki tisztelte, Viktor kollégái a kedvében jártak. A társaságban Viktor is jókedvű volt. Ha ivott, még táncolt is. Itt nem gondolta volna róla senki, hogy honnét származik. Neki viszont eszébe jutott, és visszaemlékezett a kis falujára, a testvéreire, a szomszédokra, s a szülők házára. Ilyen alkalmakkor hiányzott neki, hogy nincsen gyereke. A barátai beszéltek neki arról, hogy ő azért olyan szigorú a munkahelyén, mert falusi szegénységből jött, s ezzel akarja bizonyítani tehetségét a jobb módúakkal szemben.

Az évek gyorsan múltak, s a családban sok minden történt. Viktor nehezen mozdult ki a városból, szülőfaluja 200 kilométerre volt. Ott éltek testvérei, sógora. Nem látogatta meg senki. Azt mondogatta, hogy majd nyugdíjba megy, s akkor látogathatják a rokonságot, most nincs erre ideje.

Viktor a nagy elfoglaltságában észre sem vette, hogy Eszter néhány hónapja egészen lefogyott, sápadt lett, pedig alig múlt el ötven éves, valahogy megöregedett. Egyik este, amikor hazaért, Esztert ágyban találta. Megbetegedett. A házaspár szépen élt, Eszter jó feleség volt és jó háziasszony. Viktor nyugodtan végezhette a munkáját, mert otthon a felesége volt a mindenes. A házban és a ház körül minden munkát elvégzett. Viktor még azt sem tudta, hogy mennyibe kerül egy liter tej vagy egy kiló kenyér. Ha egyszer Eszter beteg lesz, mi lesz ővele? - gondolta néha. Most eszébe jutott, hogy néhány hónap múl119