Székely András Bertalan (szerk.): A muravidéki és rábavidéki kortárs szlovén irodalom antológiája (Budapest - Szentgotthárd, 2006)
Dráma - Barber, Irena: Az élet rövid (novella)
va nyugdíjba mehet. Korábban erre nem is gondolt, de most, ha Eszter beteg lesz, nem lesz más választása. E percben rádöbbent, hogy mit is jelent neki a felesége. Egy perc alatt nagyon megváltozhat az ember élete - gondolta. Másnap bement a munkahelyére és felhívta a legjobb orvost, hogy nézze meg a feleségét. Alig bírta kivárni az orvos hívását. Néhány óra elteltével az orvos hívta, s elmondta, hogy nem állapított meg semmit a feleségénél, de mivel valami nincs rendben nála, kórházba kell vinni. Viktor a munkahelyén már nem úgy dolgozott, mint régen. Nem tartott kapcsolatot a vezetőkkel sem, többször kiment a városba is. Néhány nap múlva felhívta a budapesti vállalati központot, s kérte a nyugdíjazását. Nagyon csodálkoztak a döntésen, azt hitték, hogy beteg. Viktor elmondta, hogy nem ő, hanem a felesége beteg. Mikor a kórházban a professzorral beszélt, az leültette: „Kérem, uram, valamit meg kell beszélnünk!” Viktor megszédült. Valójában tudta, hogy miről is van szó. O is így viselkedett, ha valakinek rosszat akart mondani. Az ő életében ez gyakran előfordult. De nem mindegy, hogy az ember melyik oldalon ül. Lassan leült. Arca elsápadt, keze hideg lett. Mintha bizonyos távolságból hallotta volna a szavakat. Ahogy ott ült szó nélkül, érezte, hogy a professzor megfogja a vállát, és az mondja: „Ember, jól érzi magát?” Viktor felállt és szó nélkül távozott. Elmúlt egy év. Eszternek tüdőrákja volt. Kezdetben még jól érezte magát, néha 2-3 napra befeküdt a kórházba. Viktor nyugdíjba vonult. Felborult a megszokott élete, felkavarták a történtek, levert, kedvetlen volt. Nem járt dolgozni, tudott segíteni Eszternek. Minden ígéretre emlékezett, arra is, hogyha nyugdíjba megy, minden másképpen lesz. Szerette volna, ha Angéla, vagy a felesége testvére meglátogatja őket, s kicsit náluk marad. Egy ideig nem mert nekik írni, de fél év múlva csak beszámolt egy levélben a sok szomorúságról, ami érte őket. Bocsánatot kért az elmaradt látogatások miatt, s bevallotta, hogy milyen egyedül van. Aztán jöttek a testvérek egymást követve. így már jobban érezte magát Viktor. Fél év múlva eljött az, aminek el kellett jönnie. Bár a lelkiismerete bántotta, minden eshetőségre felkészült. Eszter utolsó napjait a kórházban élte meg, majd meghalt. A testvérek mellette voltak, s a gyászoló férj mellett is. Temetés. Viktornak eszébe jutottak a családi temetések, ahonnan ők távol maradtak. Most mégis eljöttek a rokonok. Mindvégig erős maradt. A panaszkodással és a siránkozással semmit sem ér el az ember. Figyelte az arcokat, látta, hogy megöregedtek. Arra nem is gondolt, hogy őfelette is eljárt az idő. Amikor a koporsót a sírhoz vitték, átnézett a túloldalra, s a lába a földbe gyökeredzett. S merev tekintettel egy pontra nézett. Nem tudta, hogy álom, vagy valóság, amit lát. Megzavarodtam - gondolta magában. A túloldalon a feleségét látta, az ő Eszterét, éppen olyan fiatal volt, mint amikor megismerte. Kiverte a víz, s nem mert felnézni. Álom és valóság közt lebegett, az őrület határán. Közben eltemették a feleségét, de ezt ő csak homályosan látta. Bizonyára az Isten segítette, hogy meg nem bolondult. Ekkor valami tisztázódott az agyában. A feleségétől hallotta valamikor, hogy a testvére egyik lánya nagyon hasonlít rá. Csakhogy Viktor nem 120
