Halász Albert: Hommage a Bellosics Bálint (Lendva, 2013)
tőié hajolva, karjaival, szereidével dédelgetve szerény városkájában talált fel az Űr angyala, őt; ölében egy isteni gyermek imádandó sí Ez illően üdvözölvén a szüzet, tudomására elragadó szépséggel. Oh boldog bűnösök! adta, hogy az Űr istenanyai méltóságra Zlatorog. , o*Haí;ci, 'ft-'J. (Baumbach Rudolf költeménye.) Szép Anka a patakparlon áll, A sziklafalról lassan leszáll ifjú Janez egy wergebakkal, S a rőzsabokrétáa kalappal Legyintve üdvözolget. Szép Anka nevetve fogja kézén : — Mutasd csak Janez, mit hoztál nekem ‘ Eneriánharangot, a veronikát, Csak sziklaszegfűt, nemes gyopárt És trigl&vrózsát mégse! ltja Janez szól, s fejével int: Ki trigl&viózsákat szakit, Jaj annak, jaj, mert Zlatorog Verítékéből sarjadott A piros triglávrózsa Vadász, ki meglátja a bak Fején az aranyszarvakaf, Megfordul, mert a kerteket Megtekintnie nem lehet Miket Zlatorog őriz. 8 ki egy lövéssel sértse bár, Életét rabolja a halál. — Szép Anka, szemem fénye te, Bármit kívánj, csak egvit ne ■— A piros triglávrózsát. Szép Anka ajkát bigyefetve mond : Menj, hadd el, hadd Zlkorogot ! Bátor legényt meg nem ijeszt a Fehér asszonyok liaragji Menj, m‘nj, hozz triglóvó’isát ! S ha nem adsz rózsák ' tu kém. Nem szerethetlek kedvelem. — Jó éjt Janez, jó éjszaka ! Szép Anka nevetve lejtodább, S hegyre indul a legén;A parton áll szép Ank; megint, S a sziklapartra sírva tkint: Ifjú Janez eljő-e ma ? Három nap, s éjjel száit tova, Miól' a hegyet járja. Szép Anka arczod takad be, född be, Ifjú Janez nem jó a vcgybe, Janez lehullt a sziklafa-a. És megfásult kézben trtja A Diros triglávrózsát. !Szép Anka, bár sok érelazállt, I kődarabjáról egvuu xtomaoa hzh.dchkui, uui ■ a ezüst szekrénybe zárva, az úgynevezett „Mária maggiore« nevű templomban mai napig őriztetik, s karáesoakor évenkint nyilvános tiszteletre kitétetik. Most is a patakparton áll, j S ha mellette vadász megy el, ( Balgán mosolyg, kér, követel: 1 Eredj, hozz triglávrózát! II. Csengnek a húrok, Hangzik a sípszó. Lobog a fáklya Dönüg a padló A nagy teremben, ki száll, ki forgülász, Mint lehullt levél a széllel ? A trenfa-völgyi fiatal vadász A csapiamé gyermekével. Reszket a szíve, szeme szikráz — Vadász, vadász csak jól vigyázz 1 Szól a leányhoz: „Bocsásd meg, oh, nékem, — S pir fut a napsütött arczra — Hogy e kegyet oly bátr n kikértem, Ne érjen jó szíved haragja; Oly hamar végére ér el a táncz.“ Vadász, vadá«z, csak jól vigyázz! Elcsengtek a húrok, súg halkan a lány : „És ha a legelső tánczra Párán scäal hajtana édes anyám, Indulnék önként egy másra, — 27. Zlatorog (Szlovén népmonda) / Baumbach Rudolf költeménye; ford. Bellosics Bálint. Muraköz, 1892. 27. Zlatorog (Slovenska ljudska pripoved) / pesem Rudolfa Baumbacha; prevedel Bálint Bellosics.
