Göncz László: Barangolás a Muravidéken. A Muravidék magyar kötődésű települései és épített öröksége (Lendva, 2009)
A nemzetiségileg vegyesen lakott terület települései
11 bor, valamint szólni kell a kilencvenes évek második felében készíttetett, a szőlőművelők védőszentjeként ismert Szent Orbán-szoborról is, amely az iskolaépület szomszédságában található. A szőlőművelés révén számos szokás és hagyomány él a faluban, s az ezekhez kapcsolódó rendezvényeket a Lendva-vidéki falvak polgárai is nagy számban látogatják. A 20. század hatvanas éveiben épült, a közelmúltban felújított faluotthon homlokzatán emléktáblát helyeztek el az egyik legnagyobb magyar költő, Petőfi Sándor, a művelődési egyesület névadója tiszteletére. A faluotthon udvarán emeltek emléktáblát az I. és a II. világháborúban elveszett katonákés áldozatok emlékére is. A falu szülötte volt dr. Horváth János, egykori pécsi segédpüspök, és Csentében született a ma is aktívan tevékenykedő Bernád József püspöki tanácsos, korábbi lendvai plébános. Dobronak (Dobrovnik) Dobronak a muravidéki magyar közösség második legnagyobb települése, önkormányzati székhely. A magyar lakosság aránya a legutóbbi felmérések szerint még meghaladja az 50 százalékot. Néprajzi vonatkozásban a település a Hetéshez kapcsolódik. A tájegység körülhatárolásakor egyes kutatók Dobronakot még Hetés részének tartják, a többség azonban annak peremén helyezi el. A helybeliek általában nem vallják magukat hetésieknek, kultúrájukkal mindig a magyarok lakta vidék egyetlen városi rangú településéhez, Lendvához igazodnak. Nagy múltra tekint vissza az egykori mezőváros. Az említett Hetés falvainak egyházi tekintetben a központja volt, ugyanis Híd véget és Bánutát leszámítva a Hetés települései a dobronaki plébániához tartoztak. A vidék lakosai vasárnaponként ide jártak misére, s halottaikat is sokáig Dobronakon, az úgynevezett hetési temetőben helyezték örök nyugalomra. Főképpen ennek a központi szerepének köszönheti, hogy kiemelkedett a környékbeli falvak közül és mezővárossá fejlődött. Dobronakot az írott források 1324- ben említik először, az alsólendvai Bánffyak birtokaként. Az említett főúri dinasztia tagjai egészen a család kihalásáig, 1644-ig voltak a település földesurai. Már 1389-től mezővárosként (oppidum) emlegetik, ami
