Horváth Károly: Vőfélykönyv Zalából és Mura-vidékről (Zalaegerszeg, 1994)

III. Vacsora

2. Ifjú legény vagyok, sokat gondolkodtam, Magam sorsáról már eleget aggódtam.

Ideje volna már jó társra szert tenni,

Szüleim kérésének eleget tenni.

Csak az van előttem, kit kéne elvennem?

Mely úton induljak, hogy örömet szerezzen? Első volt a szépség, amely kívánatos.

Második a rútság, amely utálatos.

Harmadik a munkás, amely jó, tanácsos. Negyedik a gazdag, amely igen hasznos. Elindulok hát szerencsét próbálni,

Jó lenne már eggyel vele is hálni.

Ha szépet veszek, nyugtalanságot hoz,

Ha oka nem is lesz, féltékenység kínoz.

Ha meg rútat veszek, azt én nem szeretem, Minden víg örömöm vele eltemetem.

Ha olyat veszek, ki nem szokott munkára, Semmit sem bízhatok gazdaasszonyságára. Pedig a sült galamb nem repül szájába,

Ha csak szerény nem lesz a maga dolgában.

Ha gazdagot veszek, lesz súlyos keresztem,

Azt hányja szememre, hogy csak készre jöttem. Övé a jószág, amit nem én szereztem,

Azt is panaszolja, amit iszom, eszem. Belenéztem tehát az igaz tükörbe,

Jó lesz csak maradni tovább legénységben.

3. Méltassanak engem egy kis figyelemre, Házasságról véleményem elmondom egybe. Magányos legénynek unalmas az élet,

Nincs kivel megossza, hogyha kedve éled. Nincs, ki vigasztalja, ha meggyűl a baja,

52