Horváth Károly: Vőfélykönyv Zalából és Mura-vidékről (Zalaegerszeg, 1994)
III. Vacsora
2. Látják vendégeim, hordjuk szép sorjában, És mind eltűnnek a kendtek gyomrában. Nem sajnálom ám, hordom én, ahogy adják, Azt mondta a szakácsné, most jönnek a marhák. Mindenki a bicskáját jól megfenje, Nehogy elmenjen az evéstől a kedve. Fiatal marha volt, alig harminc éves, Ennek húsára vár itt ez a sok éhes. Gyöngesége miatt a szénát sem ehette, Szegény állat, ezért csak a korpát nyelte. Addig legelgetett, ette az abrakot, Míg tegnap szegény a fűbe harapott. A mészáros taglója vetett neki véget, De mi azért ne búsuljunk evégett. Pörköltet készített a szakácsné belőle, Tudom, betyárosan jól lehet lakni tőle. Tust húzzon a banda, ennyi egy marhának is jár, Mi meg gyorsan nekiállunk és elfogyasztjuk már. Jó étvágyat! III/5/j. SÜLT HÚS, PECSENYE BEHOZATALAKOR 1. Behoztam a kakast egész tarajával, Szép pirosra sült a maga zsírjában. Sajnálom ám szegényt, mert jó példát mutatott, Ások tik között milyen szép rendet tartott. Nem kukorékol most már hajnal hasadtára, Nem gubbaszkodik a szomszédasszony tikjára. Egyék azért csak jó étvággyal! 47
