Horváth Károly: Vőfélykönyv Zalából és Mura-vidékről (Zalaegerszeg, 1994)

III. Vacsora

2. Libapecsenyével küldtek be éppen,

Hogy még ezt is hozok, magam sem hittem. Hisz víz-szerető volt ez az ártatlan liba, Hogy mégis idekerült, nem tóm hol a hiba? Azt mondom, hogy most bort igyanak rája, Hadd ússzon borban is ez a szegény pára!

3. Malacpecsenyét hoztam jó salátával,

Meg is van hintve minden finomsággal. Különös eledel, legjobb a javából,

Igyanak is rá a jó borocskából!

4. Jól esik a bor a pulykapecsenyére,

Egyen belőle mindenki kedvére!

Ha ilyen nagy lenne nálunk a veréb,

Bizony Isten, mindig pecsenyével élnék.

5. Itt van a kezemben a szép piros pecsenye, Oly mutatós, mint a szép piros cseresznye. Erőt ad, mint a falusi menyecske,

Ezért hát mindenki fogyasszon belőle!

6. Pecsenyét is hoztam, mégpedig két félét, Behoztam a kakast és vele a jércét.

Hogy jutottam hozzá? Szépen elmesélem, Csak hallgassanak figyelemmel, kérem! Szaladgált a kakas a jérce nyomába,

Én meg fogtam magam, szaladtam utána. Éppen ráugrott a kakas a jércére, így egyszerre kettőt fogtam, szerencsére. Leöltem őket, leforráztam szépen,

Meg is pucoltam annak rendjében.

48