Horváth Károly: Vőfélykönyv Zalából és Mura-vidékről (Zalaegerszeg, 1994)

III. Vacsora

Mióta kását eszik, azóta hízik.

Az anyja is azt mondta, jobb eledelt nem kóstolt, Pedig ő már a kilencven esztendőn is túl volt.

5. Nincsen lakodalom ludaskása nélkül, Erre a szakácsné különösen készül. Ha tán megégeti ügyes kis kacsóját, Szépen összeszedi szenvedése árát.

III/5/f. HÚS TORMÁVAL

1. Jó puha húst hoztam finom tormával,

Én már tele vagyok az illatával.

Ne higyjék, hogy ez a hús olyan öreg volna, Pedig már élt, mikor mi játszottunk a porban. Mint fürge gyerekek megkergettük páran, Most pedig behoztam ezen a szép tálon.

A szakácsnőnk tormát is tett melléje,

Orromat csiklandozza az erőssége.

De ez csak így jó, a magyar így szereti,

Az erős eledelt a gyomrunk kedveli.

Tessék hát a torma a finom hússal,

Ehhez is tartozik a cigány egy tussal!

2. Itt a jó tehénhús ecetes tormával,

Vagy akinek tetszik, másféle mártással.

Ez adja az erőt, a leve is jó volt,

Erre már ihatnánk egy pohárka bort!

3. Itt van a gyeptúró (disznó) tejfölös mártással, Szakácsasszonyunknak jó ajánlásával.

43