Horváth Károly: Vőfélykönyv Zalából és Mura-vidékről (Zalaegerszeg, 1994)
III. Vacsora
III/5/b. BECSINÁLT LEVES BEHOZATALAKOR 1. Itt van a becsinált leves ecetes babérral, Jól van ízesítve paprikával és borssal. Igen jó eledele a szegény embernek, Jó talajt ad ez a többi jó ételnek. 2. Itt van a becsinált leves szegfűvel, babérral, Szedjen ki mindenki egy rendes tányérral! Nemrég beszéltem egy nagy gavallérral, Akinek a zsebe tele volt tallérral. Csodálatos volt az ő kövérsége, Kérdeztem, mitől van ilyen egészsége? Azt mondta, becsinált leves az elesége, Ettől aztán nem romlik meg az egészsége, így hát maguk is nehogy megbetegedjenek, Ebből a levesből jó sokat egyenek! Ha a bort is kedvelik, abból igyanak, A tálban és kancsóban semmit se hagyjanak! 3. Okos ember lehetett, ki ezt föltalálta, Aki a becsináltat először csinálta. Finom az illata, zamatos az íze, Ha ránéz az ember, már örül a szíve. Szüzek, szép leányok, ne beszélgessetek, Ha ebből nem esztek, férjhez nem mehettek. Tihozzátok meg úgy szólok legények, Ki ebből nem eszik, nem kap feleséget. Csak vígan! 39
