Szomi Pál: Így kezdődött (Lendva, 2000)
Május
M Á J U S A mi udvarunkban csigáztunk hárman, már a háborús években összeszokott jóbarátok: Ili, Szilárd és én. Ezt a játékot szerettük a legjobban. Jó két hónappal azelőtt faragtam a csigát szilvafából - mert az kemény szíjostort hozzá meg Ili könyörgött ki a nagyapjától. Miutánunk, fiúk után kezdte Ili pattogósán verni a csigát, hogy jobban peregjen, amikor a kisbíró, a Sánta Ferkó őrülten megverte a dobot a házunk előtt. Meg se várta, hogy a csodálkozó utcabeliek köréje gyűljenek - mert már régen dobolt -, szinte belekiáltott a sorba:- Lerakta az ellenség a fegyvert! Győztünk! Ma van a győzelem napja! A fal mellé dobva az ostort, földön hagyva a még sergő csigát, kifutottunk a kapunkig, utánanéztünk a bicegő Ferkónak, aki ugyanolyan gyorsan dobálta lábait, mint 1944 őszén, a leventék behívásakor. Akkor foltos civilruhában, elszontyolodva mondta el mondókáját. Tudta, ő még a leventék után is a faluban marad, ahol a háta mögött gyakran dalozzák: Zsindelyezik a kaszárnya tetejét; mind elvitték a legények elejét. Marad itthon kettő-három nyomorult, rátok, lányok, még az ég is leborult. 7
