Szomi Pál: Így kezdődött (Lendva, 2000)

Itt a nyár!

utam. Most az elejétől a végéig nem aludtam egyet sem. Helyette arról gondolkodtam, milyen lesz az én új életem. Annyit tudtam: nappal szép időben kötöznöm kell a szőlőt a Szűcsben és a Hegyvámoson. Este gyertyavilágnál olvashatok, s azt eszem, amit a magammal vittből és az apám hozottjából készítek. De közben mi történik velem, az titokzatosan feszegetett, kíváncsi voltam rá.

A nap már elvitte a legelő füvéről a harmatot. Méhek, vadméhek és bogarak lepték el a legelő virágait. A vadlóhere virágán szorgoskodó méhre véletlenül ráléptem. Az meg védekezve megszúrt. Égett a helye, és egy kis húsdarab rugdalózott a talpamon. Ha apámat éri ez, ő kénytelen lenne visszafordulni és hazamenni.

Anyám mesélte, hogy ugyanígy a legelőn keresztül mentek ők ketten a hegyre, anyám és apám. Apámat a Rétszegen az úton megcsípte egy vadméh. Azonnal hazament, mert anyám szavai szerint kiverte a hagymáz, és az ágyban fekve a hideg is rázta. Csak másnap mehettek el a hegyre. Akkor a poros úton mentek.

Aznap valóban egész nap kötöztem. Úgy saccoltam, a hét végére megkötözöm mindkét szőlőt. Este nem volt kedvem gyertyavilágnál olvasni, helyette kiültem a pince melletti legalsó falépcsőre.

Aki nem élvezte az estét a hegyen, az el sem tudja képzelni azt!

A hegyek koszorúja miatt korábban sötétedett be a szokottnál. A fák lombjai sejtelmesen susogtak. Itt-ott ebbe belevakkantott a kutya. Jöttek az esti hangok is! Valaki vizet merített a kútnál, a vödör kengyele megcsikordult, az58