Szomi Pál: Így kezdődött (Lendva, 2000)
Itt a nyár!
tán a kúthorog koppant a káván. A fejem felett valami elsuhant puha repüléssel. A bagoly ment tolvajútjára! Valahol a tető alatt zene csendült fel a telepes rádióból. Csakhamar elcsitították, mert kell a telep ereje a híradások fogásához. Szó szerint belemélyedtem a csend fülelésébe. Egyszerre, talán ugyanabban a pillanatban a két közeli házból fénycsóva tört elő, majd érdes, rekedtes hang jött felém mindkét oldalról:- Most gyere elő, szemét, ha mersz! - szólt az egyik hang.- Most gyere elő, szemét, ha mersz! - süvített a másik háztól. Nem messzire, ott a pincénk alatt ért össze a két testvér - akkor már tudtam, a két Gubanc-tetvér és megcsak szóltak egymáshoz, most még rövidebben:- Szemét!- Piszok! Aztán csak huppogás, hátdöngés hallatszott. Nemsokára csend lett. Ismét - most egymástól távolodó - két szót lehetett hallani:- Piszok!- Szemét! A fénycsóvák eltűntek. Mindkét ajtóban kulcs csikordult. Mély csend követte ezt. Aztán megcsak a fák titokzatos susogása, a bagoly sejtelmes röpte, a kutyák ritka vakkantása és a nagy-nagy csend lett úrrá a völgyben. Én aludni mentem arra a szalmazsákra, amelyen préselés idején az apám szokott elszunnyadni. Az éjjel azt álmodtam, hogy Hegyvámoson a szőlőben a 59
