Szomi Pál: Így kezdődött (Lendva, 2000)
Itt a nyár!
jegyzetfüzetét, onnét olvasta döcögő nevetéssel. - „Miklósnak cipőt vitt Bence, amelyben sok arany volt.” Gizi tanító néni leintette.- Te, honnan tudná a mi gyerekünk, mi az a cipó. Azt meg kell magyarázni neki... Még akkor se tudja, majd csak ha megízleli. Búcsúzásunk napján a tanító nénink többet mondott, mint máskor. Bizonyítványt nem adott, de a lelkünkre kötötte, hogy ne feledkezzünk meg a futónövényeinkről, gyógynövényeinkről és az iskolakertről. Otthon megörültek az iskolába járás végének:- Ezután nem tudsz elbújni a munka elől. Mindig kéznél leszel - így örvendezett anyám.- Ezután nemcsak félidőt dolgozhatsz, az egészen a mienk leszel - így vigasztalt engem és saját magát az apám. Apámnak lett igaza, mert egyfolytában egy hétre a munkása lettem, szerződés nélkül. Este adta ki a parancsot.- Reggel elmész a szőlőhegyre és egy hét múlva visszajössz. Addig lesz munkád a két szőlőben, kötözöl. Éjjel meg a pincehajlékban alszol. Ennivalót reggel viszel magaddal, hét közben pedig én fölkereslek, akkor én viszek friss harapnivalót... Anyám minderről tudott - hisz szokása volt apámnak minden nap megbeszélni vele, hogy mit teszünk másnap -, felmálházott, jól megtömte a tarisznyámat.- Ott elfogy mind. Ott jobb étvágyú ám az ember, mint itthon. Reggel, amikor a júniusi nap még nem ragyogott az égen, nem izzasztott, elindultam gyalog. A legelőn át vezetett az 57
