Szomi Pál: Így kezdődött (Lendva, 2000)
Itt a nyár!
A pékhez is elmentem. Utamon kísért a sapp-kopp, így gyorsan a pékhez értem. Kevesen voltak ott, tolakodás nélkül kerültem a pult elé. Ott a pék fogadott.- Mennyi kenyeret akarsz? Van-e hozzá elég bonod és pénzed? Csak úgy vihetsz, ha minden rendben van.- Két kiló barnát - mondtam s elébe tettem a pontokat és a pénzt. Átnézte. Fejével biccegetett és mondta:- Bonod van elég, de dinárod nincs. Te még a régi árat hoztad magaddal. Menj szépen haza, vegyél magadhoz még két dinárt és gyere vissza. Akkor majd kapsz kenyeret... Hiába néztem kérő tekintettel, hogy talán megesik a pék szíve rajtam. Nem segített semmi! Gyorsan következtek a sappok és koppok. Anyám újra gyorsan berakott a nagy cekkerembe minden szükségeset, s máris küldött vissza, hogy ne későn érjek oda.- Már elfogyott a kenyér! - fogadott mosolyogva a pék. - Gyere majd holnap. Hazaindultam. Nem szórakoztatott többé a por sappanása és a térdem ropogása. „Se hús, se kenyér” - csak ez járt az eszemben, csak ezt ismételgettem. Közben az arcomon lefolyó könny bőrömhöz tapadt az út porával. Rohamosan közeledett június tizenötödike, a „kis tanév” vége. Előtte még volt közös sportnapunk a felsősökkel és a szlovén tagozattal. Olgi tanító néni is többször bejött a tanterembe hozzánk, amikoris leginkább a mi tanító néninkkel beszélgetett. De mi is hallottuk minden szavát és döcögős nevetését.- Képzeld, a felsőseim leírták a Toldi tartalmát. Nem érthették meg az eposzt, mert ilyesmit is írtak. - Elővette 56
